Hogyan működik a véralvadás?

A véráramlás, a keringés folyamatos fenntartása kényes egyensúlyt követel. Ez gondoskodik arról, hogy a vér folyékony maradjon mindaddig, míg ép az érpálya, viszont véralvadással segítsen befoltozni az érfal esetleges sérülését, megakadályozva az elvérzést. Épp ezért a véráramlásban bármilyen rendellenesség veszélyes problémát okozhat.

A véralvadási zavarok kétirányúak lehetnek: vagy késik, nem indul el a véralvadási folyamat akkor sem, amikor szükség lenne rá, vagy pedig akkor is elkezdődik, amikor nem történik sérülés. Az első eset veszélyes vérzékenységet, a második pedig vérrög-képződést, illetve trombózishajlamot eredményezhet.

Hogyan történik a véralvadás?

Az érfal sérülése esetén a szervezet a véralvadás összetett mechanizmusával védekezik a túl sok vérvesztés ellen. Az első lépés a reflexes érösszehúzódás, ami által kevesebb vér érkezik a sérült érszakaszhoz. A védekezés második lépésében a vérlemezkék összetapadnak, és az erek falában található kollagénrostokhoz kapcsolódnak az érfal sérülésének helyén. A folyamatban résztvevő 13 véralvadási faktor segítségével a folyékony vérből a kocsonyás vérlepény, majd vérrög képződik, ami végleg elzárja a vér útját.

A K-vitaminnak is van szerepe

Kevésbé ismert, hogy a véralvadáshoz az egyes zöldségekben, például káposztafélékben is megtalálható K-vitaminra is elengedhetetlen szükség van. A véralvadási faktorok közül többnek is támogatja a működését a K-vitamin. Normál esetben a bélflóra gondoskodik a megfelelő mennyiségű K-vitaminról, a bélflóra sérülése esetén viszont a pótlására is szükség van.

Ha késik a véralvadás: vérzékenység

Vérzékenység esetén nem jön létre az érsérülést elfedő fibrinháló, vagy nem elég erős, hogy ellenálljon a véráramlás nyomásának. A véralvadás csökkenését, azaz a vérzékenységet számos körülmény okozhatja: többek között a 13 véralvadási faktor valamelyikének hiánya, a vérlemezkék csökkent száma (például vírusfertőzés, leukémia, ill. egyes gyógyszerek hatására), a véralvadást szabályozó enzimek elégtelen termelődése és a folyamatot segítő K-vitamin hiánya.

A legismertebb véralvadási zavarral járó betegség a hemofília (vérzékenység), amely kb. minden ötezredik kisfiút érint. Legismertebb érintettjeit az angol királyi ház leszármazottjai között találjuk. Ízületi fájdalmak, bevérzések, kis sérülések utáni elhúzódó vérzések, emésztőrendszeri vérzések a jellemző tünetei.

A vérlemezkékkel kapcsolatos rendellenességek kialakulhatnak ritka örökletes betegségek miatt, és lehetnek szerzettek is: az aszpirin mellékhatásaként például megnőhet a vérzés időtartama.

Ha túlzott a véralvadás: trombózis

Trombózis, vagyis fokozott véralvadás, vérrögképződés számos ok miatt kialakulhat. Leggyakrabban az érfal károsodása, érdessé válása áll a háttérben gyulladás, érelmeszesedés, plakk-képződés, kórosan lassú véráramlás miatt.

Gondolni kell a trombózisveszélyre, ha a hajlamosító tényezők közül valamelyik vagy egyszerre több is fennáll: például dohányzás, tartós fekvés, terhesség, visszeresség, szívritmuszavarok, nagyobb hormontartalmú fogamzásgátlók szedése.

A vérrög nagy bajt okozhat a keletkezése helyén is, mert megindítja a véralvadási folyamatot, és elzárhatja az érszakaszt. Ha pedig a vérrög leválik az érfalról, a véráram messzire is elviheti, távoli szervekben, tüdőben, agyban, szívben is elzárhat egy-egy érszakaszt, így életveszélyes embóliát is előidézhet.

Mi befolyásolja a véralvadás mértékét?

A legtöbb érintett tisztában van, hogy mivel jár, ha szív- és érrendszeri betegsége miatt ún. vérhígítót, véralvadásgátlót kell szednie. Nekik nagyobb óvatosságra van szükségük a kisebb, vérzéssel járó beavatkozások, például foghúzás esetében.

Kevesebben tudják, hogy a vény nélkül, fájdalomcsillapítóként vagy megfázáskor használt aszpirin is ugyanilyen hatású. Még kevésbé ismert, hogy az antibiotikumok, a pajzsmirigygyógyszerek is növelik a véralvadásgátlók hatását, a fogamzásgátlók és az altatók viszont csökkentik ezek hatékonyságát.

A trombózisra való öröklött hajlam vérvétellel állapítható meg. Ezt a vizsgálatot mindenkinek tanácsos elvégeztetni, különös tekintettel azokra, akiknél vagy közeli hozzátartozójuknál már jelentkezett bármilyen véralvadással kapcsolatos probléma.