Legnépszerűbb termékek
Nincs találat
Legnépszerűbb cikkek
Nincs találat

Végre bringa!

Létrehozva: 3/19/2015 2 perc ApaszemmelEgészséges életCsaládKözlekedésprogramÖsszes cikk
Itt a március és egyre többet járunk kerékpárral. A nagyok már jó pár éve egyedül mehetnek a suliba két lábon és két keréken egyaránt, mert biztonsággal vesznek részt a közlekedésben.
Több éve próbálom velük rendeltetésszerűen használni a bringákat, illetve ragaszkodom ahhoz, hogy valóban szabályosan vegyünk részt a közlekedésben, akár kerékpárral vagyunk, akár gyalog.
Elérkezett az idő, hogy Dáviddal is egyre többször kimerészkedek az úttestre bicajostul, és ő lesz az ötödik gyermek, akivel végigcsinálom ezt a „beszoktatást”. A tavasz beköszöntével pedig egyre gyakoribb program, hogy hétvégén bringával közlekedünk, de ha nem is kerékpározunk, elhihetik, akkor is kihívás egy ekkora családdal részt venni naponta a nagyvárosi közlekedésben. Az év 365 napjából átlagosan 200-at kerékpárral teszünk meg, nagyjából minden második hétvégén beülünk a 10 éves autónkba, illetve ha mindannyian megyünk, akkor a csapat egy része vonatozik, a maradék napok helyváltoztatását pedig a BKK agyonterhelt járműveivel próbáljuk megoldani.

Szülőként és állampolgárként visszatérő mániám, hogy miért nem része az általános iskolai tananyagnak a KRESZ oktatása úgy, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után minden gyermek rendelkezzen egy hivatalos KRESZ-vizsgával. Ez nem kerülne semmibe, mert már egészen kicsi kortól lehet játékosan tanítani a közlekedési szabályokat, egy 14–15 éves ember pedig már alkalmas a KRESZ-vizsga letételére. Én ki sem merem számolni, mennyi lesz az általam eltartott gyermekek jogosítványának díja, de az idő megfizethetetlen, amit felnőttként elpazarolnak emberek egy vezetői engedély miatt. Ha valaki nem szeretne vezetni, annak is hasznára válna a kötelező KRESZ, mert azt látom a közvetlen környezetemben is, hogy vannak, akik gyalogosként sem tudnak közlekedni. A nagy átlagot nem is részletezem, mert mindenki járt már utcán. Persze nem ők a hibásak, hiszen soha senki nem tanította meg nekik a szabályokat, de szerintem egy generáció alatt mérhető lenne a változás, és legalább a közlekedési morál javulhatna...
Arról pedig nem is beszélek, hogy az öt testnevelésórából heti egyet bicajozásra lehetne fordítani, és az eredmény csodálatos lenne. Mind egészségügyi, mind pedig közlekedési szempontból.
Itt a március és egyre többet járunk kerékpárral. A nagyok már jó pár éve egyedül mehetnek a suliba két lábon és két keréken egyaránt, mert biztonsággal vesznek részt a közlekedésben.