A pittsburghi eredmények szerint azonban a dolog sokkal bonyolultabb: a kósza gondolat növeli az éhséget, viszont ha részletesen és alaposan képzeljük el az étel elfogyasztását, akkor bizony csökken az étvágy.
Carey Morewedge, a kutatás vezetője, és munkatársai néhány önkéntest megkértek, képzeljék el, hogy csokidrazsét esznek. Egy másik csoportnak meghatározott számú érme bedobását kellett elképzelnie.
Végül mindkét csoportnak felkínálták a csokibonbont: aki korábban gondolatban már elfogyasztotta az édességet, az ezúttal kevesebbet vett. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy ők habituáltak, azaz hozzászoktak már az étvágy ingeréhez.
„A habituáció ebben az esetben olyan alapvető folyamat, amely meghatározza, mennyit fogyasztunk, mikor hagyjuk abba, és mikor térünk át másfajta étel fogyasztására" – mondta el Joachim Vosgerau, a kutatásban részt vevő professzor. „Bizonyos szinten a tapasztalás egyszerű elképzelése is pótolja a valódi élményt. A mentális cselekedet és a tényleges tett illetve tapasztalat között úgy tűnik, kisebb a különbség, mint azt eddig feltételezték" – vélekedik Vosgerau.
