Új emlőst fedeztek fel Afrikában

A szirtiborzok harsány hívóhangja visszhangzik éjjelente Afrika erdőségeiben, azonban az, hogy pontosan milyen is ez a hang, az állat élőhelyétől függ. A Volta és a Niger folyók közti régióban lakó szirtiborzok ugatásra emlékeztető hangja pedig eltér a Afrika más erdőiben lakó rokonok sikolyszerű hangjától. Egy nemrégiben elvégzett kutatás szerint ez, vagyis a hangjuk azt is jelzi, hogy különböző fajokról van szó.

A földrajzilag a két folyó közti területre korlátozott régióban élő szirtiborzok esetében persze nemcsak a hívóhang, hanem anatómiai jegyeik és genetikai állományuk is eltérő, a szakemberek mindezen különbségeket figyelembe vették, amikor az új fajt azonosították. Az újonnan leírt állat a Dendrohyrax interfluvialis nevet kapta.

A fajt azonban a hangja tette gyanússá (a lenti videóban meghallgathatjuk: az első hang a korábban már ismert fajhoz, a második hang az újonnan leírthoz tartozik). Egy másik emlős kutatásával elfoglalt szakemberek vették észre Nigériában, hogy a Niger folyó két partján másmilyen hangot ad ki az adott helyen élő szirtiborz, és később ez alapján mérték fel, miféle egyéb eltérések vannak még a két faj közt.

A szirtiborz általában 2-3 kilós kisemlős, azonban a legközelebbi rokonai az elefántok és a tengeri tehenek. Az éjszakai életmódjuk mellett azért is bonyolult tanulmányozni őket, mert nem tükrözi a fényt a szemük, így meglátni is borzasztó nehéz őket.

A kutatók több mint 400 szirtiborz-hangfelvétellel rendelkeztek Afrika különböző részeiről, ezek közt 96 volt megfelelő minőségű az alapos összehasonlító elemzéshez. Ez az elemzés kimutatta, hogy a Niger és a Volta közti terület szirtiborzaira az ugatásszerű hang a jellemző, míg a másutt élőké sikolyszerű. Apró, de jellegzetes eltérések voltak az állatok múzeumban őrzött koponyái közt is, a két folyó közt élőké rövidebb és szélesebb volt kissé, de eltérés volt a bunda színében is, és a 21 elemzett DNS-minta alapján is különböztek.

{UeH-EOzetc4}

A szirtiborzfaj csak egy azon speciális élőlények közül, amelyek a Niger és a Volta közti területen élnek, e régió különlegessége pont abban rejlik, hogy élővilága különbözik a környezetétől. Számos állat igen nehezen juthat csak át a folyókon – ide tartoznak a szirtiborzok is –, és ezek az évmilliók alatt önálló fajokká válnak. Emiatt is különösen fontos megismerni az itteni élővilágot, amelyet sajnos folyamatosan veszélyeztet a túl nagy és még mindig egyre növekvő emberi népesség. Az emberek megélhetési céllal kivágják a fákat, az egybefüggő erdőségek helyett kis erdőfoltok maradnak csak, és a nagyobb emlősállatokat a húsukért is vadásszák. A speciális élővilág azonban védelmet érdemelne.