Tíz zsemle

A feleség, akit egyébként Annának hívtak, egyszer csak felállt és kinézett az ablakon. Tudni akarta, esik-e. Nem esett. Ettől kicsit megnyugodott. Ha már ilyen hideg van, legalább ne essen. Nincs elviselhetetlenebb, mint a jeges nyirok.
A férj, amúgy Erik, a nejére sandított. Vajon min agyalhat már megint? Tünedezik, révedezik, izeg-mozog, nem tud nyugton lenni. Tegnap este is azt mondta, leszalad még a boltba, pedig minden volt itthon. Bambul maga elé folyton, némán, szenvedő arccal, mint egy szent szobor. Csak nincs valami szeretője?

– Minek vettél tíz zsömlét? – szólalt meg Erik. – Ránk szárad.
Anna ránézett, mintha akkor látná először.
– Ez most hogy jutott eszedbe?
– Fura vagy mostanában – felelte a férj, és visszafordult a képernyő felé, ahol épp a kenót sorsolták. Anna is visszafordult.
– Hogy érted, hogy fura?
– Tudod te – morogta Erik, és a tenyerébe köpte a héjat.
– Nem tudom! – felelte a nő, de boldog izgalom szorította össze a mellkasát. Úgy szerette volna elmondani Eriknek, mi bántja mostanában, mi kínozza éjszakánként, mi hevíti reggelente. De nem merte. Erik olyan indulatos, olyan gyűlöletes tud lenni. Pedig mindenki tudja, hogy arany szíve van.

– Látom rajtad, hogy van valami – tette hozzá a férj, persze nem azonnal, már vége volt a kenónak, és folytatódott a film. – Szeretőd van? – És az arcába bámult.
Anna meghökkent. Az asztalkára tette a bögrét, és levette a tévén a hangot.
– Hát jó – sóhajtotta. – De ígérd meg, hogy nem leszel dühös.
Erik szúrón nézett a szelídbarna szemekbe. Fel-le futkosott az ádámcsutkája és kidagadtak a homlokán az erek.
– Mondjad.
– De nem leszel...?
– Mondjad!
Anna lehajolt, hogy felvegyen egy szotyola héjat a szőnyegről, és közben darálni kezdte, hogy van itt egy ember, igazából egy hajléktalan, öreg már nagyon és nehezen mozog, vastag paplanba csavarva didereg a szemközti kapualjban, persze, mert a paplan is átnedvesedett, már arra sincs ereje, hogy kéregessen, de Annát egyszer megszólította, hogy hozna-e neki egy jó forró kávét a kisboltból, még pénzt is adott, zavarba jöttem, mondja Anna, nekem ad pénzt egy hajléktalan, és tudod, ahogy rám nézett, volt valami a szemében, valami kékebb, tisztább és fényesebb, mint amit még el lehet viselni, és akkor megígértem neki, hogy viszek majd enni, meg forró teát is, de főleg azt akartam, hogy bevigyék egy menhelyre, meg is kérdeztem tőle, akar-e fűtött szobában aludni, bólogatott, hát felhívtam a szervezetet, el is vitték szépen, csináltam neki úti pakkot, váltás ruhát, meleg cipőt, pizsamát, a te régi ruháid mind, ugye, nem baj...

Most végre Erikre nézett, de nem látszott az arcán, dühös-e vagy nem, de Anna tudta, hogy dühös, ezért inkább nem folytatta, kivárt.
Erik sóhajtott. Vagyis inkább fújtatott. Aztán azt kérdezte:
– Ennyi?
Anna bólintott.
– Szóval elvitték.
– El – felelte Anna.
– De akkor minek vettél tíz zsömlét? – emelte fel a hangját.
– Mert… – motyogta Anna – ma reggelre visszajött. Azt mondta, ő itt szeret lenni, ahol szabad.
Erik felpattant a fotelból.
És most mi lesz? Örökbe fogadjuk? Eresszek neki fürdővizet, fektessem közénk? Gyűlölöm ezeket a rohadt csöveseket, mind részeges naplopó, csak azt lesik, hogy zsarolhatják az embert, szándékosan úgy alakítják, hogy aki rendesen él, rendesen dolgozik, beledögöljön a bűntudata, amiért van fedél a feje fölött, erre az én feleségem meg éjjel-nappal azon agyal, mit hurcolhatna még le a szemétládának, mert nehogy azt hidd, hogy nem látom rajtad, hogy minden gondolatod ott van, hogy csak őérte aggódsz, és azt lesed, mit lophatnál még el tőlem! Nekem már nincs is feleségem, azt se tudja, a világon vagyok-e, rám se mosolyog, nem szól hozzám, mert csak a koszmó vénember jár az eszében, hogy dögölne meg az ilyen!

Anna felállt, összepakolta a szotyolás zacskót meg a bögrét, és kivitte a konyhába. Aztán visszajött, odaállt a férje mellé, megsimogatta a fejét. A borostás arcot a mellére vonta.
– Ha nem akarod, többé nem viszek enni neki. De ha mégis engeded...
Erik puffogott még egy kicsit, aztán az ölébe rántotta az asszonyt.
– Kit érdekel ez a hülye film! – súgta a hajába.

Hajléktalanokon segítenek

A szociális ügyekért felelős államtitkárság közlése szerint a téli időszak ellátásához a hajléktalanok számára rendelkezésre áll az a többletférőhely-mennyiség, amely a megnövekedett igényeket el tudja látni. Országosan éves szinten összesen 11 ezer szálláshely van: éjjeli menedékhelyen 5579, átmeneti szálláson pedig 5599 ágy az időszakos férőhelyekkel együtt. Emellett a nappali melegedők országosan 7375 férőhellyel működnek.
(Forrás: Magyar Nemzet, 2014. szept.)

A hajléktalanokért létrehozott Menhely Alapítvány diszpécserszolgálatának telefonszáma régiókra bontva megtalálható a www.diszpecserportal.hu oldalon.
A pesti szolgálat telefonszáma: 06-1/338-41-86/1, a budai oldalé: 06-1/ 338-41-86/2.