Tényleg öröklődnek a fogászati problémák?

Fogazatunk épségét és szájüregünk általános egészségét több körülmény befolyásolhatja. Az alkati adottságok mellett a legfontosabbak az életmódbeli tényezők, a táplálkozás és a fogápolás, a megfelelő szájhigiénia. Kizárólag a családi öröklődésben keresni a fogazati problémák és a fogvesztés okait mindenképpen téves, és nem is veszélytelen, mivel egyfajta felmentést ad azokkal a teendőkkel kapcsolatban, amit az illető maga is megtehet fogazata épségének megőrzéséért.

Öröklődő jellegzetességek

Vannak bizonyos tulajdonságok, amelyek valóban örökölhetők: így például az állkapocs formája, a fogak és az állcsontok mérete, alakja, a fogzománc vastagsága, a fogak színe, sőt kutatások szerint a nyáltermelés sajátosságai és a szájüregben lévő ún. szájflóra összetétele is. Ezek valóban befolyásolják valamelyest a fogazat egészségét: például a torlódott, rendezetlen elhelyezkedésű fogak nehezebben tisztíthatók, így a zugokban megrekedt ételmaradékban és lepedékben könnyebben megtelepednek a fogzománcra káros savat termelő vagy gyulladást keltő baktériumok.

Genetikai eredetű fogbetegségek

Valóban van néhány olyan fogbetegség is, amely örökölhető, és a fogzománc súlyos károsodása miatt fogszuvasodásra, fogvesztésre hajlamosít. Ilyenek például az amelogenesis imperfecta és a dentinogenesis imperfecta nevű elváltozások. Az előbbi jellegzetessége a vékony, gyenge minőségű fogzománc, amely a hőingadozásra is érzékenyebb, a fogszuvasodás is könnyebben megtámadja, és mind a tej-, mind a maradandó fogakat sújthatja. A második esetben az öröklött elváltozás a dentint érinti: a rossz minőségű dentin miatt a fogak elszíneződnek, a zománc könnyen leválik róluk. Ezek a fogbetegségek azonban szerencsére ritkák, hat-nyolcezer emberből egyet érintenek. Vannak olyan, az állkapocs és a fogazat állapotát érintő elváltozások is, amelyekre a hajlam szintén örökölhető, így például a csírahiány, a számfeletti fogak, a mélyharapás, az ajak-, szájpadhasadék.

Mit tehetünk a megelőzésért?

Az öröklött hátrányokba sem kell belenyugodni, annál inkább érdemes tisztában lenni velük és mielőbb kezeltetni. Panaszmentesen is fel kell keresni legalább évente egyszer a fogorvost egy kontroll vizsgálat miatt, ám ha problémás fogazata van valakinek, akkor a félévenkénti kontroll elengedhetetlen. Ha tudjuk, milyen fogászati gondok fordultak elő a családban (például valaki ínygyulladásra hajlamos, vagy korán romlani kezdtek a fogai), akkor az adott problémára fokozottan érdemes figyelni és a kezelő fogorvossal is megbeszélni, mit lehet tenni ezek elkerüléséért. A fogak rendezetlen állása esetén mielőbbi fogszabályozásra van szükség, ínyproblémák esetén sokat segíthet a rendszeres fogkőleszedés, a barázdazárás, a frissen előbújt maradó őrlőkön a fogszuvasodást megelőző beavatkozás, és az apró szuvasodások időben történő észlelésével és kezelésével megelőzhetőek az esetleges későbbi, komolyabb beavatkozások (gyökérkezelés, fogeltávolítás stb.) Az esetlegesen megöröklött fogászati eltérések ellenére megfelelő gondozással helyreállítható, megőrizhető a fogak épsége.

És ami nem genetika, hanem minta….

Az öröklött tényezőknél fontosabb és többeket érint az, hogy milyen szájápolási rutint tanultunk a családban, milyen gyakorlatot alakítottak ki gyermekkorunkban a szüleink.  A napi legalább kétszeri fogmosás, a rendszeres fogorvosi kontroll, a problémák mielőbbi kezelése képes ellensúlyozni a kedvezőtlenebb genetikai adottságokat. Fordítva is igaz: a legszerencsésebb alkati tulajdonságokat, a legtökéletesebb fogazatot is hamar tönkreteheti, ha nem fordítanak kellő figyelmet a fogápolásra, ha egészségtelen étrendre, sok cukros ételre, finomított lisztből készülő termékekre, üdítőitalokra szoktatnak valakit kiskorától kezdve, illetve ha a dohányzás és az alkoholfogyasztás is követendő szülői mintaként van jelen számára.

Forrás: Budai Egészségközpont