Tárgyvándorlás

Ahogy közeledett a lomtalanítás napja, úgy kerültek ezek a halmok egyre közelebb egymáshoz és végül annyira belelendültem, hogy a fél lakást lehordtam egy szimpatikus fiatal „lomizó” srácnak, hiszen ezt jótékonyságnak vagy ajándékozásnak is nevezhetem, és a kukába szánt holmik is jók lehetnek még valakinek.

Akkor nagyon büszke voltam magamra, hogy ennyivel kevesebb dolgot kell elköltöztetni, de valamilyen rejtélyes okból idén tavasszal azt látom, hogy újra tele vagyunk fölöslegesnek is ítélhető dolgokkal, tíz hónap elteltével is van egy csomó kibontatlan dobozunk és tuti nincs szükségünk ennyi mindenre és annyira szeretnék egy átlátható rendet legalább néhány órára…

Egy ekkora családban ez lehetetlen feladat, főleg, hogy alapvetően mindannyian a gyűjtögető típushoz tartozunk, nehezen válunk meg a dolgoktól, cserébe viszont szeretünk hazahozni talált, szerzett, kiárusított remek tárgyakat.

Házunk berendezése közben az elmúlt év során teljesen magával ragadott az újrahasznosítás: a régiből újat, az átfestve tökéletes, a dekorációnak használható és a lássuk ez mire lesz jó hozzáállás…

Múlt hónapban volt egy csak vasárnapos hétvége, így Budapesten maradtunk, és csodálatos módon pont akkor volt lomtalanítás a környéken! Az esti színház után sikerült is tűsarkúban tipegve turkálni egy szuper széket a zeneszobába és egy pár korcsolyát, (hiszen egy tó partján élünk), Bori udvarlóját pedig addig nem engedtem feljönni, míg nem szerzett egy „lomis meglepit”, majd napokig sajnáltam egy fekvőfotelt és jó pár ajtót, hogy nem voltam elég rámenős és nem tuszkoltam be az autómba időben.

Most viszont itt állok a kertben egy halom cucc közepén és látok némi igazságot abban, hogy a lomtalanítás tulajdonképpen egy óriási tárgyvándorlás a háztartások és a használtcikk piacok, esetleg a trendi retró-régiség boltok között, és lehetnek dolgok, amik évről-évre máshol bukkannak fel, bár ahogy elnézem, most nálunk vannak…

És hogy Apának miért annyira fontos egy régi hangszer, elmondja itt!