Legnépszerűbb termékek
Nincs találat
Legnépszerűbb cikkek
Nincs találat

Táborozzon-e a gyermek?

Módosítva: 10/9/2024 2 perc SzabadidőAktuálisszülők, nagyszülőkGyerekkori problémákGyermekÉletmódKérdezze meg pszichológusát!viselkedésNyárÖsszes cikk
Lassan közeledik az iskola vége, minden diák a nyári szünetet várja, a családok nagy része már tervezi a nyári programokat. A legtöbb család életében vannak visszatérő programok, közös nyaralások, de fontos kérdés, hogy a gyermek menjen-e önállóan táborba, ha igen, hány évesen, és milyen típusúba.

Számtalan tábor közül lehet manapság választani, hosszát, tematikáját tekintve, vannak napközis és ottalvós formák. Valójában az előbbi inkább a kisebbeknek, utóbbi a nagyobbak számára ajánlott.

A táborok amellett, hogy segítenek a szülőknek a gyermekfelügyeletben – ami nem elhanyagolható szempont a hosszú nyári szünet tekintetében -–, számos pozitív hatással is bírnak a gyermek személyiségfejlődésére: fejlesztik a szociális készségeket, és a tábor jellegétől függően egyéb készségeiket is. Tudást adnak át, önállóságra nevelnek, nyitottabbá tesznek, fejlesztik az önbizalmat. Tapasztalatokat adnak a kortársakkal kapcsolatban, fejlesztik a konfliktuskezelési készségeket. A gyermekeknek a kortársakkal való tevékenységek elengedhetetlenül fontosak, hiszen teljesen más módon hatnak, mint a felnőttekkel eltöltött idő.

Éppen ezért nem mindegy, hogy gyermekünk első táborozási élménye milyen.

Amikor elérkezik az idő, hogy egy gyermek először táborozni megy, a helyzet az egész család számára új megtapasztalást hoz: a szülők amellett, hogy ki tudnak kapcsolódni, esetleg szülőpárként egymással több időt tölteni, átélhetik, milyen a gyermek távollétében az életük, mennyire tudnak belelazulni abba, hogy elengedik őt, milyen átadni a kontrollt egy másik, idegen felnőttnek, táborvezetőnek. Gyakran azok a szülők is meglepődnek, akik magukat „lazának” értékelik, mégis mennyire képesek aggodalmaskodni.

A szorongás mértéke azért sem mindegy, mert nagyrészt ettől függ, gyermekünk mennyire képes oldott és nyitott lenni a táborban. Ha azt érzi, szülei szoronganak, ő is feszültebb lesz, hiszen azt érzi, szülei sem bíznak benne, hogy a táborozás menni fog neki. Ha a szülők nem képesek a gyermek bizonytalanságaiban támaszt nyújtani, sokkal nehezebben fog feloldódni a gyermekközösségben. Ugyanolyan helyzet ez, mint az óvodába/iskolába való beszoktatás. Ne vetítsük ki tehát saját félelmeinket, mert ennek minden jelét érzékeli és sajátjává teszi egy gyermek. A saját gyermekkori élményekről való beszélgetés, a kalandok elmesélése viszont sokat segít abban, hogy gyermekünk oldott legyen.

Azok a gyerekek, akik még szüleikkel alszanak, sosem aludtak rokonoknál, nagyszülőknél, vagy barátaiknál, tapasztalat szerint kevésbé tudnak jól beilleszkedni ottalvós táborban, nekik inkább a napközis forma való első körben. Akik már önállók az öltözés, tisztálkodás, mosdóhasználat stb. terén, vannak korábbi táborozós tapasztalataik, nyugodt szívvel mehetnek többnapos ottalvós táborba is.

A megfelelő tábor kiválasztásához fontos, hogy passzoljon gyermekünk személyiségéhez, érdeklődési köréhez. Ha jól ismerem a gyermekem, ha közösen le tudunk ülni és megbeszélni, mely táborok tetszenek neki, akkor biztos a siker. A hangsúly a közös döntésen van: életkortól függetlenül meg kell hallgatni a gyermekek preferenciáit és kompromisszumos megoldásokat találni.

Az életkor előrehaladtával lehet távolabbi helyszíneken levő, ottalvós táborokat keresni, de érdemes figyelni arra is, milyen lelkülettel készül egy kisgyerek az adott táborba: ha nagyon, szinte zsigerileg ellenkezik, nem érdemes őt nyaggatni, mert hosszú távon csak a szorongását erősítjük, és a későbbiekben még kevésbé lesz motivációja a táborozásra.

Ha kicsit bizonytalan a gyermek, akkor motiválni, biztatni kell őt, az erőszakosság, hasonlítgatás sohasem célravezető. A „Más gyerek is képes rá”, „Ne légy már ilyen félénk” típusú kijelentésekkel csak még bizonytalanabb lesz. Ha megbeszéljük, hogy mikor és hogyan tud elérni minket telefonon, hogy szükség esetén akár érte is tudunk menni, ugyancsak segítünk, hiszen fogódzókat adunk számára. Azon gyerekek esetében, akik jobban igénylik a szüleik jelenlétét, érdemes összefogni más szülőkkel, és úgy szervezni a tábort, hogy gyermekünk több kis barátjával együtt tudjon részt venni a táborban.

Összességében tehát nem az a mérvadó, hogy egy tábor mennyire drága, mennyire ígér színes programokat, hanem az, hogy mennyire ismerem a gyermekemet, és hogyan tudom őt bevonni egy olyan folyamatba, melynek végén közösen megtaláljuk számára a legmegfelelőbb, legbiztonságosabb nyári elfoglaltságot.

Lassan közeledik az iskola vége, minden diák a nyári szünetet várja, a családok nagy része már tervezi a nyári programokat. A legtöbb család életében vannak visszatérő programok, közös nyaralások, de fontos kérdés, hogy a gyermek menjen-e önállóan táborba, ha igen, hány évesen, és milyen típusúba.