Szuperhős a rendelőben: dr. Kőnig Róbert

A gyermeksebészet mellett a kicsik traumatológiai ellátásával is foglalkozik. Milyen területeket takar e két fogalom?

A gyermeksebészet általános sebészettel, urológiával, traumatológiával, plasztikai sebészettel, mellkas- és hasi sebészettel, illetve ortopédiával foglalkozik. Ez egy nagyon tág fogalom, mert a szív- és idegsebészeten kívül 18 éven aluliak esetében minden beletartozik. A traumatológia pedig a baleseti sebészet, illetve azok a műtétek is hozzám tartoznak, amikor egy sérülésből adódó helyzetet kell megoldani.

Az édesanyja gyermekgyógyász. Evidens volt, hogy követi a pályán?

Sok orvos van a családban, így természetesen támogatták a tervemet, de maga az indíttatás a Klinika című sorozatból ered. Gyerekként elhatároztam, hogy sebész leszek, mint Brinkmann professzor, de aztán az egyetem utolsó három évében rájöttem, hogy nem akarok felnőttekkel dolgozni, csakis a gyerekek érdekelnek. Ebben hatalmas szerepe volt édesanyám foglalkozásának, így a kettőt ötvöztem, és gyermeksebész lettem.

Gyerekeket gyógyítani sokszor nehezebb feladat, hiszen nem mindig tudják megfogalmazni, mi a baj, ráadásul még a szülőket is az orvosnak kell megnyugtatnia. Hogyan birkózik meg ezzel?

Habitus kérdése, ki mennyire érzi ezt nehéznek. Nekem sokkal nehezebb tolerálnom, és empátiával vagy türelemmel fordulnom a felnőttek felé. Mondok egy általános példát: ha össze kell varrni egy sebet, adok érzéstelenítőt, de a félelem ettől nem múlik el a felnőttekben sem. Ha ilyenkor egy gyerek elhúzza a kezét, végtelen türelemmel fordulok felé, hiszen nem tud mit kezdeni a félelmeivel, de egy felnőtt esetében elvárnám, hogy megértse, hogy szeretném meggyógyítani, ehhez pedig szükséges az együttműködése. Egy gyerek érzéseit sokkal könnyebben át tudom érezni, valószínűleg lélekben én is gyerek maradtam egy kicsit. Ha velük kell foglalkoznom, az számomra nem munka, hanem szórakozás. Persze a velük való kommunikáció néha kihívást jelent, de az a tapasztalatom, hogy ha megnyerem a gyereket, ha ő hisz bennem, nem fél tőlem, miattam akar gyógyulni, akkor a szülő hálás ezért, és ő is ugyanolyan nyitott lesz a kommunikációra. Persze az is teljesen érthető, hogy aggódnak, hiszen a legféltettebb kincsüket adják a kezembe.

A humoráról számtalan édesanya mesélt, ami biztosan megkönnyíti a gyógyító munkát. Minden gyerek vevő a humorra?

Úgy gondolom, a humor az egyik leghatékonyabb kommunikációs eszköz, ami egyben az intelligencia fokmérője is, és a stresszkezelés egyik eszköze. A magánéletemben is kedvelem, de ki merem jelenteni, hogy a gyermekorvosok valószínűleg infantilisebbek a felnőtteket kezelő kollégáknál. Szerintem mindegyik gyerek szereti a vicces orvosokat, csak van, aki ki is fejezi, mások csak magukban somolyognak, de az introvertált gyerekeket is el lehet lazítani a megfelelő kommunikációs technikával.

A személyes kommunikációja része az is, hogy vicces ruhákat szerez be, ami egy kicsit megnyugtatja és eltereli a gyerekek figyelmét?

Szerencsére itt a János Kórházban megengedett, hogy ezekben a különleges ruhákban dolgozzunk, és valóban megnyugtatóan hat a kicsikre. Az ötletet egyébként Angliában láttam először, amikor ott dolgoztam, és azóta felfedeztem, hogy kifejezetten gyerekorvosoknak szánt műtős ruhákat is be lehet szerezni, bár egyelőre csak külföldről. Most kicsit túlsúlyban vannak a fiús szuperhősök, ezért épp Jégvarázsos ruhát keresek a kislány betegeim kedvéért... Szerintem nagyon fontos, hogy ne csak a környezet legyen megnyugtató, hanem a legfélelmetesebb dolog is: a doktor bácsi vagy doktor néni.

A szülők egyik legnagyobb félelme, hogy lenyel valamit a gyerek... Mi volt a legextrémebb tárgy, amivel behoztak egy kisgyereket?

A maga nemében mindegyik extrém, volt már szög, lego, késdarab, üveggolyó, de a legveszélyesebb talán néhány mágnes volt, amelyek úgy is összetapadhatnak, hogy maguk közé szorítják a bélfalat. És a gombelemek is nagyon veszélyesek lehetnek, ha elakadnak a nyelőcsőben. De az emésztőrendszerünk nagyon okosan van kitalálva, alapvetően a lenyelt dolgok 95%-ban probléma nélkül képesek távozni a testünkből.

Gyerekekkel foglalkozni biztosan hálás feladat, de a veszteség is sokkal jobban megviseli az embert. Volt olyan eset, amit nehezen dolgozott fel?

Hála az égnek a gyermekorvoslásban, különösen a jelenlegi területemen ez ritkán fordul elő – nem véletlen, hogy ezt választottam. Egy ilyen eset egy életen át elkíséri az orvost, és borzasztóan nehéz feldolgozni.

Milyen problémákkal keresik fel leggyakrabban?

A pandémia miatt most nincs könnyű dolgunk, mert a koronavírus a gyerekeknél nagyon nehezen megfogható, emiatt sokan fordulnak hozzánk. De általánosságban a fejsérülések és az urológiai problémák vezetnek – persze mindig különböző variációkban, de ezért sem unalmas a hivatásom.

A szűrővizsgálatokra sajnos még mindig nem járunk el elég gyakran. Ez a tendencia érvényesül a gyermekek esetében is? Vagy a szülők náluk kompenzálnak, és hajlamosak apróságokkal is orvoshoz fordulni, ha a gyerekről van szó?

A városi szülőkre jellemzőbb, hogy eljönnek kisebb problémákkal is, hiszen könnyebben elérhető a gyerekorvos. Valószínűleg ebből fakad, hogy vidéken „talpraesettebbek” a szülők. Azt gondolom, az igazság valahol félúton van, az viszont biztos, hogy a magyar emberek sokkal inkább aggódnak a gyerekeikért, mint saját magukért. Biztos vagyok benne, hogy ugyanaz a szülő, aki sokszor feleslegesen hozza el a gyermekét, a saját szűrővizsgálatait már nem végzi el ilyen komoly odafigyeléssel.

A gyermekorvoslás is folyamatosan fejlődik, bizonyos gyógyítási folyamatok ma már teljesen máshogy zajlanak, mint néhány évvel ezelőtt. Mennyire egyszerű a paradigmaváltás és a folyamatos megújulás?

Az egészségügy viszonylag gyorsan változik, a sebészetben pedig a technikai területen figyelhető meg a legnagyobb fejlődés. A 15 évvel ezelőtti állapotokhoz képest ma már szinte mindent meg tudunk oldani a laparoszkópos műtétekkel. A gyereksebészetben a legnagyobb újítás talán az, hogy ma már igyekszünk minél ritkábban operálni, mert így a gyerekek is könnyebben gyógyulnak. Az internet is remek forrás a tanulásra, én magam is aktívan használom a közösségi médiát is a fejlődésre vagy a külföldi kollégákkal való tapasztalatcserére.

A média különböző felületeit pedig tanácsadásra és az ismeretek továbbadására is sikeresen használja. Hogyan lehet időt szakítani a megterhelő orvosi hivatás mellett arra is, hogy a chaten érdeklődő anyukák kérdéseire is válaszoljon?

Mindig is nagyon szerettem a digitális technológia adta lehetőségeket kihasználni, és számomra nem okoz gondot, hogy két beteg között, akár rendelési időben megválaszoljak néhány üzenetet. Ugyanígy azt sem érzem hatalmas tehernek, ha otthon leülök és megírok egy tájékoztatót például a fejsérülésekről, amit megoszthatok. Jó érzéssel tölt el, hiszen azonnal pozitív visszajelzéseket kapok. Bár lassan akkora követőtábor gyűlik össze, hogy másodállásként foglalkozom ezzel, de nagyon élvezem. Persze a felelősségem is növekszik, de ez inspirál is, hiszen egyre mélyebb kutatómunkát kell végeznem, hogy biztosan a legfrissebb információkkal lássam el a követőimet.

Mekkora problémának látja azt, hogy az interneten fellelhető információk alapján sokan öngyógyításba kezdenek? Nem hordoz magában veszélyeket az öndiagnosztizálás?

Nem tartom problémának, ha valaki az interneten utánanéz bizonyos tüneteknek és betegségeknek. Én magam is először az interneten keresek rá, ha például egy új eszközt szeretnék vásárolni. Persze a betegségeknél más a helyzet, de épp azért osztok meg ismereteket, hogy ha már rákeresnek a szülők, legyen hiteles forrás, ahol tájékozódhatnak. Ezen kívül ez nekem is segítség, hiszen ha a szülő utánaolvasott bizonyos témáknak, és úgy jön ide, vagy épp nem jön ide, hogy tudja, mire érdemes figyelni, a gyógyítás is hatékonyabb lehet. Úgy gondolom, a közösségi média egy hatalmas lehetőség az egészségügy számára, és ennek segítségével rengeteg fontos információ átadható. Így az orvosi munka is egyszerűsödhet, hiszen minél több tudást adok át a szülőknek, annál kevesebb indokolatlan orvoslátogatással kell számolnunk. Mindenki hajlamos a legrosszabbra gondolni, de ebben az esetben is jobb, ha felkészülten érkeznek a rendelőbe, és inkább eljönnek egy megnyugtató vizsgálatért, mintsem hogy kétségek közt őrlődjenek, amíg eljutnak az orvosig.