Szorongásos zavarok gyermekkorban

Általában különbség van a gyermekek és a felnőttek szorongásai között, a felnőttkori szorongások kezdődhetnek gyermekkorban, de léteznek a gyermekkori szorongásos zavarok is, melyek a normális gyermekkori szorongások felerősödései.

A szorongás egy ősi ösztönös érzés, mely együtt jár a veszély előérzetével, megmutatkozik testi, lelki tünetekben és a közösségben mutatott viselkedésben is.

Hogyha valaki nem szorong, az nagy baj, hiszen a szorongásra való képességünk az, ami segít bennünket felismerni a környezetben lévő veszélyeket, és ezáltal elkerülni azokat úgy, hogy felkészíti a szervezetet a szembenézésre vagy menekülésre.

Különbség van a félelem és a szorongás között. Bár a kettő két nagyon hasonló érzés, a félelem általában egy külső, konkrét dologtól, hirtelen kialakuló stressz reakció, a szorongás egy belső bizonytalanságérzéssel együtt járó, hosszan tartó, tudattalan állapot.

A félelem és a szorongás fontos, a fejlődés során az életben maradáshoz elengedhetetlen érzés. Ahogyan az ősi közösségben fontos volt, hogy tisztában legyünk, hogyha reccsen az ág, akkor elképzelhető, hogy a bokor mögött ragadozó bújik, és jobb, ha menekülünk, úgy az emberek között élve is fontos, hogy legyen bennünk egészséges félelem attól, hogy mi történik, hogyha valamilyen módon áthágjuk a közösség írott vagy íratlan szabályait.

Betegségről akkor beszélhetünk, hogyha a szorongás tartóssá válik, olyan helyzetekben is megjelenik, amikor nincsen valós veszély és kontrollálhatatlan módon befolyásolja a mindennapi életünket, panaszt okoz otthon a közösségben vagy a teljesítményhelyzetekben, iskolában, munkában.

Ebben a cikkben a normál fejlődés során kialakuló egészséges szorongásokat vesszük sorra.

Gyermekkorban bizonyos félelmek és szorongások életkor-specifikusak és ekkor nem kórosak. Egyes félelmek kialakulnak, majd elmúlnak és helyükbe új félelmek lépnek, pl. az idegentől való félelem az első évben jellemző, majd ez megszűnik és előtérbe kerül az új felfedezését elősegítő kíváncsiság.

Az első életévben a félelmek a jelenre vonatkoznak, a kisbabák számára a tárgyak meg nem állandóak, nem egyértelmű, hogy az édesanya, aki elment, az vissza is tér majd. Félelmeiket a kiváltó ingereken kívül befolyásolja az anya jelenléte, a gyermek fejlettségi szintje, testi állapota és a temperamentuma. A gyermekkorban jelentkező félelmek közös jellemzője általában a szeparációtól, a szeretett személy elvesztésétől való félelem.

1. Csecsemő- és kisgyermekkorban jellemző félelmek:

– veleszületett félelmek: hangos zajokra, hirtelen zuhanásra, váratlan mozgásra, fájdalomra jelentkező reakciók.
– fél éves kor körül: idegentől való félelem
– 1-2 éves korban jellemző: állatoktól való félelem

2. Óvodáskorban csökken a veleszületett félelmek szerepe, de megmarad a fájdalomtól való félelem.

Ebben a korban a halál tematikája foglalkoztatja a gyerekeket, szembesülnek bogarak, madarak halálán keresztül az élet mulandóságával, szorongásaik is ezzel kapcsolatosak.
Megjelenik az előrevetített félelem, mely nem a jelenre vonatkozik: orvosoktól, tűztől, a képzeletbeli állatoktól, alakoktól való félelem a mesék, TV hatására.
Gyakori a sötéttől való félelem, állatoktól (bogár, pók) való idegenkedés.
Az óvodáskor vége felé kialakulnak az első szociális félelmek, mint a rablóktól, gyermekrablóktól való félelem.

3. Iskoláskorban a félelmek már inkább a realitáshoz kötődnek (tűz, balesetek, sérülés) és előtérbe kerülnek a szociális félelmek (meg nem felelés, kortársak elutasítása), a teljesítményszorongás.

Az apró állatoktól, kígyóktól való félelem fennmaradhat, ahogyan a mesék hatására a szellemektől, szörnyektől való irtózás.

4. Serdülőkor:

Elsősorban szociális félelmek (kortársak elutasítása, iskolai teljesítmény, nemi szerepekkel kapcsolatos félelmek, külső megjelenés, nevetségessé válás), háborútól való félelem. Gyakori a halállal való foglalkozás, új, irracionális félelmek megjelenése.

Ahogyan említettük, ezek a félelmek természetesek, idővel változnak és elmúlnak, hogyha a gyermek életét nem befolyásolják jelentősen, pl. nem nehezítik meg a beilleszkedést a kortársak közé, teendőt nem igényelnek.

Forrás :  Heim Pál Kórház, Gauland Edina, Dr. Bognár Fanni