Mit tehetünk az iskolai szorongás ellen?

Az iskolai szorongás tünetei

Sok jele lehet annak, hogy a gyerek szorong az iskolában. Az egyik leggyakoribb megnyilvánulási forma az, ha a gyerek láthatóan nem szeret iskolába menni, az iskolában – illetve gyakran otthon is – pedig kedvetlen, motiválatlan, szótlan és visszahúzódó. Ezzel ellentétben a viselkedési problémák, az órai rend megzavarása, a hangoskodás és az agresszió is utalhat belső feszültségre. A teljesítményhelyzetekben jelentkező indokolatlan feszültség mögött szinte mindig teljesítményszorongás áll. Intő jel ezen túl a teljesítmény romlása – gyanús, ha egy korábban jobban teljesítő gyermek eredményei látszólag ok nélkül rosszabbodni kezdenek. Ha a teljesítményromlás hirtelen és jelentős, vagy ha felmerül a tanulási nehézség gyanúja, mindenképp kérjünk pedagógiai kivizsgálást.

Mérhető az iskolai szorongás teszt segítségével?

A gyermekek szorongásszintjét tesztekkel is lehet mérni. Azt, hogy erre szükség lesz-e, alapvetően az iskola- vagy gyermekpszichológus fogja eldönteni. A legjobb eredményt általában az adja, ha mind a gyermek, mind a szülő és a pedagógus be van vonva a diagnózis folyamatába. Van, amikor már a közös beszélgetések is elegendők a probléma okának azonosításához, de előfordul, hogy emellett az iskolapszichológus teszteket is elvégez a gyerekkel.

Az iskolai szorongás különböző okai és kezelésük

Teljesítményszorongás

A teljesítményszorongás nagyon gyakori probléma, sok gyerek aggódik azon, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak. Sokszor irreális elvárásokat támasztanak maguk felé, például nem elég a jó bizonyítvány,  kitűnőnek kell lenni, vagy ha nem kap valaki ötöst, azonnal javítani akar… Bár tény, hogy sok esetben a szülők kimondott vagy kimondatlan elvárásai vagy teljesítményközpontú életszemlélete áll a háttérben, a teljesítményszorongás ennél jóval összetettebb. Bizonyos gyermekek mindenféle környezeti ráhatás nélkül is teljesítményorientáltabbak, mások pedig lehet, hogy egy ponton felvették az „éltanuló vagyok” identitást, és azért küzdenek olyan keményen, hogy ezt megőrizhessék. A tanulási nehézségek szintén sokszor járnak teljesítményszorongással. A gyermeket ilyenkor természetes módon zavarja, hogy nem megy neki a tananyag, és nem képes arra, amire a többiek igen.

Mit tegyünk?

Az első lépés mindenképpen az, hogy a saját teljesítménnyel kapcsolatos elvárásainkkal tisztában legyünk. Nem ördögtől valók az elvárások, teljesen jogos például az, hogy elvárjuk a gyermektől, hogy írja meg a házifeladatát. De ha tudatosan vagy tudattalanul nagy nyomás alá helyezzük a gyereket, akkor először nekünk kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, hogy aztán a gyermeknek is segíteni tudjunk feldolgozni a teljesítménnyel kapcsolatos érzéseit.

Ha mi és/vagy a pedagógusok gyanítják, hogy tanulási zavar állhat a háttérben, nagyon fontos, hogy kivizsgáljuk, tényleg erről van-e szó. Amennyiben bebizonyosodik a tanulási zavar, akkor pedig az iskolával együttműködve kell megkeresni a hosszú távú megoldást.

Akármi is legyen a probléma, az őszinte, bizalommal teli kommunikáció nagyon fontos. Segítsünk a gyermeknek megfogalmazni az érzéseit, majd pedig validáljuk ezeket (teljesen normális, hogy így érzel, nincs veled semmi baj.) Ez már nagyon sokat segít a gyermeknek abban, hogy megnyugodjon és ne szégyellje magát. Utána pedig lehet őszintén, konstruktívan beszélni a témáról. Sok szempontból az iskolai szorongás csökkentése is hasonlóan működik, mint ahogy a többi problémáját beszéljük meg a gyerekkel.

Általános szorongás

Sokszor egyszerűen arról van szó, hogy a gyermek valamiért folyamatosan szorong, és ez áll az iskolai viselkedése mögött is. A gyermekek gyakran rosszul reagálnak az őket ért változásokra, például a kistestvér születésére, a válások pedig mindig megviselik őket. Amennyiben az otthoni biztonságérzetüket, a szeretettség érzését kikezdi valami, a gyerekek jelentős része szorongani kezd, ami aztán az iskolában is megmutatkozik. Pici gyereknél még előfordulhat szeparációs szorongás is, amit aztán idővel kinőnek.

Sajnos az is gyakori, hogy ma modern világ pörgése, bizonytalansága, ingergazdagsága borítja meg a gyermek egyensúlyát, főleg, ha a szülőkön is azt érzi, hogy idegesek, szoronganak. Nagyon súlyos probléma továbbá az alváshiány. A gyerekek jó része ugyanis nem alszik eleget, ami nagyon gyakran az okostelefonhasználatnak tudható be. Az alvás minden korosztály számára létszükséglet, a gyerekek fejlődő idegrendszerének pedig főleg.

Mit tegyünk?

Az otthoni nehézségek okozta iskolai szorongás kezelése sajnos összetett dolog, nincsen egyszerű válasz. Amennyiben sejthető, hogy mi a probléma oka (válás, kistestvér születése), érdemes kicsit utánanézni, hogy milyen kommunikációs stratégiákkal lehet segíteni a gyermeknek, hogy feldolgozza az érzéseit. A képernyőhasználattal és az alvással kapcsolatban pedig igyekezzünk következetesek lenni, hogy elkerülhessük a gyermek túlstimulálódását és az alváshiányt.

Szociális szorongás, zaklatás

A gyermekek jó részét érinti a szociális szorongás. Mivel az ő énképük még kiforratlanabb, sebezhetőbb, nehezebben tudnak megbirkózni a nehéz érzésekkel. Ezzel párhuzamosan az iskolában nagyon is megvannak a dominanciaviszonyok, és a gyerekek jó része bizony tud undok lenni. Emiatt sajnos nincs feltétlenül szükség bullyingra vagy kiközösítésre ahhoz, hogy a gyermek bizonytalannak érezze a helyzetét, és féljen tőle, hogy „kikerül a körből”, vagy hogy egyszer őt is nekiállnak cukkolni. A szociális nehézségek legdurvább formája a bullying (iskolai zaklatás), ami óriási sebeket tud ejteni a gyerekekben.

Mit tegyünk?

Ha csak „sima” szociális szorongásról van szó, akkor elég lehet, ha otthon, szerető légkörben beszélgetünk a gyermekkel, megerősítjük őt abban, hogy szeretjük és értékesnek tartjuk. Emellett minden olyan tevékenység, amit élvez és amiben jó (például a sport vagy a hobbik ), erősíti az énképét, így enyhülhet az önbizalomhiány és a kiközösítéstől való félelem. Segíthetnek a gyermekek számára kifejlesztett, sokszor kognitív viselkedésterápiára (CBT) épülő módszerek is. Érdemes kicsit utánaolvasni, milyen technikák segítenek a gyerekeknek, és megtanítani őket nekik.

Ha zaklatásról van szó, akkor sajnos nem elegendő az, hogy otthon beszélgetünk a gyermekkel. Ilyenkor azonnali, komoly beavatkozásra van szükség. Beszélni kell az osztályfőnökkel, és közvetlenül, az iskolával együttműködve kezelni a problémát. Adott esetben szükség lehet az iskolapszichológus vagy a szakszolgálat bevonására is.

Ha nem boldogulunk, forduljunk szakemberhez!

Van, amikor egy idő után magunk is megtaláljuk a megoldást, és vagy egyedül, vagy a pedagógusok bevonásával segíteni tudunk a gyereknek. Amennyiben azonban hiába próbálkozunk, nem javul a helyzet, akkor keressünk fel gyermekpszichológust, aki segít feltérképezni a helyzetet és megtalálni azt a módszert, ami segít a helyzet rendezésében.