Női és férfi szexfantáziákban gyakorta előkerülnek olyan játékok, amelyeket a fantáziálók a valóságban soha nem próbálnának ki, valamiért mégis izgatónak tartják őket. Hogy miért, arra a szexológusok sem tudják a pontos választ. Tény, hogy az elítélendő, pornográfiának minősülő szexjátékok megítélése változó. A különböző korok más és más erkölcsiséget hordoztak. Ha megnézzük a régi korokból fennmaradt műalkotásokat, görög vázákon, egyiptomi papirusztekercseken, templomok falán egyaránt találunk olyan ábrázolásokat, amelyek ma perverziónak számítanak. Közülük a legismertebbek, a szado-mazo játékok sem a mai kor erkölcstelen eltévelyedései.
A szadizmus kifejezést a tizennyolcadik század közepe óta használja a köznyelv. A meghatározás egy francia nemes, Donatien-Alphonse-François de Sade nevét őrzi. De Sade 1740-ben született Párizsban. Szexuális kicsapongásai miatt összesen huszonhét évet töltött börtönben. A fogsága alatt több könyvet írt. A leghírhedtebb a „Szodoma százhúsz napja, avagy a szabadosság iskolája" című furcsa novellafüzér, amelyben egy világtól elzárt kastély életét mutatja be, ahol gazdag és gonosz kéjenceknek kerítőnők és tapasztalt kéjhölgyek gyakorlati bemutatókat tartanak különböző perverzitásokból és kegyetlenkedésekből.