Általánosságban elmondható, hogy a terhesség alatti nemi élet nem jelent fokozott kockázatot a magzatra nézve. Elméletileg koraszülést, kismedencei gyulladást, lepényi eredetű vérzést okozhat, azonban a gyakorlatban erre alig látunk példát.
Miközben fenyegető koraszülés esetén a kezelőorvos a házasélettől legtöbbször eltiltja a várandós anyát, ennek hasznát az ezzel kapcsolatos vizsgálatok nem támasztják alá egyértelműen. Az alacsony kockázatú csoportban a gyakori együttlét csak akkor járt a koraszülések számának emelkedésével, ha egyidejűleg az alsó genitális traktus (a szeméremtest, a hüvely vagy a méhnyak) gyulladása is igazolható volt.
A magasabb kockázatú csoportban – pl. ikerterhesség, méhnyakelégtelenség esetén, vagy ha az előzményben koraszülés szerepelt – nem áll rendelkezésünkre elég bizonyíték ahhoz, hogy konkrét tanácsokat adhassunk. (Az ultrahangvizsgálattal is igazolt elölfekvő lepény mellett jelentkező vérzés esetén egyértelműen javasolt a kímélet.) Mivel a nemi élet megvonása az esetek nagyobb részében nem különösebben nehezen kivitelezhető, megfelelő újabb bizonyíték hiányában a szülészszakma ezt javasolja. A hüvelykímélő nemi élet megoldást jelenthet azon párok számára, akiknek nehezen megy az önmegtartóztatás.
Ugyancsak kevés a bizonyíték arra nézve, hogy a teresség utolsó napjaiban a házasélet beindíthatja a szülést, azonban a szülés megindulása ekkor már természetes és nem jár semmilyen egyéb kockázat fokozódással. Mondhatjuk tehát, hogy a nemi élet – ritka kivételektől eltekintve – nem káros a terhesség egész ideje alatt.
forrás: https://gendiagnosztika.hu