Szex a jövőben: virtuális testiség

Az internet már ma is a nagy mennyiségű, gyakorlatilag minden vágyat  kielégítő kép- és videóanyaggal szolgál. A kínálat jóval nagyobb és jóval élethűbb, mint az eddigi történelem folyamán bármikor, másfelől a „belépési költségek” is rendkívül alacsonyak, hiszen rendszerint elég rákattintani egy linkre – írja Galántai Zoltán jövőkutató, a jovokutatas.blogspot.com oldalán. Galántai a  Magyar Tudományos Akadémia Jövőkutatási Bizottságának volt titkára és a WFSF tagja; több, jövőkutatással, illetve a jövő egyes kérdéseivel foglalkozó könyv és könyvfejezet szerzője, a Távoli Jövő Kutatócsoport (BME) társalapítója, illetve a Jövőobszervatórium Kutatócsoport (BME) alapítója, jövőkutató és író. Elgondolkoztató mindaz, amit mond.


Vagyis, hogy a VR – elvileg – lehetővé tenné, hogy az embernek bármilyen szexuális vágya beteljesüljön: ha kentaurral vagy éppen kentaurként akar közösülni, akkor ezt is megteheti, és eközben a tapintási élmény, a hangok, az illatok stb. mind tökéletesen valósághűek lesznek (már amennyiben értelmezhető ez a fogalom egy nem létező mitológiai lénnyel kapcsolatban). Egy mesterséges intelligenciával működtetett virtuális szerető az intimitást és az összetartozás élményét is képes lehet nyújtani, miközben a fantáziának sem szab semmi határt – és közben nincsenek a párkapcsolatokban előforduló konfliktusok sem.
Tehát elképzelhető ugyan olyan forgatókönyv, ahol ennek a pornografizált VR-nak nincsenek messze ható következményei – de elképzelhető olyan is, ahol vannak. Ekkor kérdés lenne, hogy hogyan tovább: például egy olyan jogi szabályozás jelenti-e megoldást, amely tiltja, vagy bizonyos korlátok közé szorítja az ilyen szolgáltatások igénybe vételét (ami biztos, hogy további problémákat vetne fel akár jogi, akár technikai szempontból). Vagy pedig (néhányaknál vagy éppen a túlnyomó többségnél) most először tényleg és teljesen kettéválna a szexualitás meg a szaporodás, és ez talán nem is olyan elképzelhetetlen, mint amilyennek első hallásra tűnik. Ismét csak Greenfield veti fel, hogy a jövőben esetleg a valóságos kapcsolatok is olyanná válnak, mint ma a húsevés, ahol élesen elkülönítjük az étel előállítását (az állatok megölését) az elfogyasztástól, és az előbbiről nem is veszünk tudomást. Ennek analógiájára elképzelhető egy olyan társadalom is, ahol bár kommunikálunk a többi emberrel (is), a személyes kontaktus ugyanolyan taszító és nem kívánatos dolognak számít, mint a vágóhíd – és egy ilyen felfogáshoz jól illene a pornografizált: a hagyományos, emberek közötti szexualitást felváltó VR léte is.