Szerencsés-e az erős ragaszkodás a párkapcsolatban?

Sok esetben egy ilyen „vadromantikus” kapcsolat hosszan tartó, szép kapcsolattá nemesülhet. Ha viszont csapkodnak a mennykövek és tragikus dolgok történnek, az mindig megmutatja egy kapcsolat igazi erejét. A cikk írója arra figyelmeztet, hogy érdemes lassítani a szerelem országútján, főleg, ha hosszú távra tervezünk. A kapcsolat ily módon nemcsak túlél, de a minőségét is megőrzi.

Alford cikke a New York Times-ban elgondolkoztatott, hogy az „őrült” kapcsolatok is nagyon függnek az egyéni tulajdonságoktól. Egyes emberek még ilyen helyzetekben is képesek racionális döntésekre, míg mások egyik romantikus kapcsolatból zuhannak a másikba.

Melyik hát az a személyiségtípus, aki a legjobb alany erre? Az ún. kötődő, ragaszkodó személyiség. Kutatások alapján a pszichológusok megállapították, hogy a kisbaba- és gyermekkori szülő-gyermek kapcsolat szorossága határozza meg, hogy a későbbiekben milyen intim kapcsolatokat tudunk felnőttként kiépíteni. Hatalmas irodalma van mindennek, amely segít a felnőttkori kapcsolatok megértésében.

Várható módon az a tanulság, hogy a felnőttként megélt romantikus kapcsolatainkhoz a mintát kora gyermekkorunk szülőkkel való kötődésének képe szolgáltatja, ami nem meglepő. A felnőttek nagy része képes a „biztonságos kötődésre”, azaz nem kell ahhoz állandóan szoros közelségben lennünk a másikkal, és jól átélhetőek az egymástól távolt töltött, akár hosszabb időszakok is.

A bizonytalan kötődés alapesetei a következőek:

1. Ha a kapcsolatot szorongás szövi át, akkor minden apró jelre túlérzékenyen fog reagálni a partnerünk, állandóan az elhagyástól fél. Ennek eredménye általában az, hogy szoros függés alakul ki.

2. Ennek ellenkezője az a partner, aki inkább távolságtartó, kerüli a szoros kötődést és nem akar érzelmi problémákba keveredni.

Ezek alapján mondhatjuk, hogy a szorongó típus esetén gyakori a „betegesen erős” kötődés a partnerhez, a vad és őrült szerelem. Az ilyen típusú emberek állandóan attól félnek, szinte bénító módon, hogy elveszítik a másikat, az elhagyja őket stb. Ha pedig tényleg elhagyja az egyik a másikat, forgatókönyvszerűen az történik, hogy a szorongó partner „új tárgyat” keres vágyainak, és szinte átmenet nélkül zuhan egyik kapcsolatból a másikba, mivel valószínű, hogy az ilyen kötődések általában rosszul végződnek.

Történtek ezzel kapcsolatban klinikai pszichológiai kutatások, Kínában pl. több mint 21 ezer ember bevonásával vizsgálták ezeket az emberi kapcsolatokat. A tapasztalatok szerint az intim kapcsolatban elkerülő típusú személyekre általában is jellemző volt az emberi kapcsolatok hiánya, szűkössége. Megint nem meglepő felismerés, hogy a kerülő magatartású személyiség minden kapcsolatában „alulteljesít”. A szerelmi kapcsolatban is kizárólag az fontos számára, hogy saját függetlenségét megőrizze. A szorongó ember akkor boldog, ha szoros kapcsolatban él, ez a szoros közelség azonban számos konfliktus forrása, és elveti a magvakat a kapcsolat felszámolásához.

Más esetekben a pszichológusok megpróbáltak eljutni a probléma gyökeréig (Lorne Campbell, Tara Marshall, Kanada), és számos okot térképeztek fel a háttérben a vad és őrült szerelem magyarázatára.

Az ilyen kapcsolatban részt vevő személyek önértékelése általában rossz, alulbecsülik magukat, félnek az elhagyástól, állandóan újabb és újabb megerősítést, érzelmi támogatást, közelséget igényelnek. A stresszhelyzeteket rosszul tűrik, sokszor partnerüket gyötrik.

A szorongó személyiség kapcsolatait át- meg átszövi a sok hangulatingadozás. Ha a partner visszavonul, máris rosszul érzik magukat, pedig a visszavonulás csak azért következik be, mert a másik fél nem bírja az igen szoros kötődést elviselni. Az ilyen típus a szexuális életében is kevésbé jutalmazó alkat, hiszen a szex számára csak az önértékelés, önbecsülés helyreállítását szolgálja.

A „már nem szeret”-szindrómára jellemző, hogy a partner elutasító viselkedését a szorongó ember félreérti, azt hiszi, hogy egész lényében fenyegetik, a partner elmegy, és soha többé nem fogja látni már.

Helyrehozhatóak-e az ilyen típusú intim, szerelmi kapcsolatok? Hogyan tudjuk ezeket jól kezelni a mindennapokban? Néhány tanács, javaslat, amit érdemes átgondolni:

1. Építs ki stabil kapcsolatot! Képzeld azt, hogy biztonságos párkapcsolatban élsz, legyen az múltbéli, jelenlegi, esetleg jövőbeli partnerrel. Ahelyett, hogy a legrosszabb variációra gondolnál, képzeld el, és tedd is a lehető legjobbat partnerednek!

2. Menedzseld jól a napi gondokat! Ha érzelmileg össze vagy törve, hirtelen minden bizonytalannak tűnik. Ilyenkor bárki jobban fél partnere elutasító viselkedésétől. Légy rugalmas, építs ki megküzdő stratégiákat, amitől jobban érzed magad, és a stresszes helyzetek is megoldhatóvá, kezelhetővé válnak.

3. Beszélj, beszélgess a pároddal. Az intim hangulatú beszélgetés igazi gyógyír lehet. Mondd el neki, mit érzel. Az őszinteség, a jól küldött „énüzenetek” elérik őt, és így megértheti, mi bánt, mi foglalkoztat téged.

Az ember mindig képes a változásra, akár önmaga, akár a partnerkapcsolatban a párok. El kell indulni ezen az úton, és meglátjuk: nem kell, hogy egy kapcsolat okvetlenül rossz véget érjen – ha türelemmel és empatikusan mindketten teszünk érte, akkor a rossz is jóra fordulhat.

Forrás: https://www.egeszsegkalauz.hu/ Psychology Today