Szerelmi dráma süteménnyel

A vasárnapi asztalok, ajándékba vitt sütik szerves része, a krémes és az Esterházy közt foglal helyet. Csokoládé, tejszínhab és tojás alkotja, nem egy édesített hegyi levegő. Története azonban van olyan izgalmas mint az íze, a Rigó Jánost övező korabeli szerelmi botrány bejárta Európát.

Rigó János 1858. augusztus 23-án született, egy cigány vajda unokájaként. Korán elkezdett hegedűlni, 10 évesen már apja zenekarában játszott. 24 éves korában már az Andrássy úti Reutter kávéházban játszottak, ahol tábla hírdette: a pákozdi Rigó Jancsi és zenekara muzsikál Hírnevét azonban nem virtuóz játékával vívta ki, hanem a századforduló legnagyobb szerelmi drámájával.

János és zenekara 1896-ban egy párizsi étteremben a Restaurant Payard-ban húzta a talp alá valót ( más feljegyzések szerint Bécsben, és a vacsorán jelen volt a belga Chimay herceg és fiatal felesége Clara Ward. Az amerikai milliomos lánya egy pillanat alatt beleszeretett a nem épp adonisz Jancsiba, felrúgta házasságát, és összeköltözött a zenésszel. Jancsi sem tétlenkedett, elhagyta a kaposvári prímás lányát Barcza Mariskát.

Kapcsolatuk 10 éven át tartott, ezalatt 8 millió dollárt tapsoltak el a fiatalok. Nápolyi pihenésük alatt, azonban Clara egy pincérrel távozott. Őt követte egy hotelportás. A család ezt már nem nézte jó szemmel, örökségéből kitagadták. Ezután fotómodellként élt tovább. Jancsi a balul sikerült kaland után Európa nagyvárosaiban zenélt. Felesége visszahívta Kaposvárra, de az ottani cigányok kinézték maguk közül. Végül elfeledve halt meg, Stradivarius hegedűjén bús magyar nótákat játszva.


De, hogy ebből hogy lett sütemény? János egy pesti cukrászdába vitte szerelmét, ahol egy habos-csokis süteménnyel kínálta az amerikai menyecskét. A cukrász, a híres prímásról nevezte el a süteményt. Az édesség hamar elterjed, és kedveltsége azóta is töretlen. Rigó Jancsi történetét francia-magyar koprodukcióban készült Fekete szem éjszakája is felidézi, mely egyik legismertebb nótájának a címét viseli.

Nagymamám kedvence volt, bár otthon sosem készítette el, a közeli Nándori cukrászdába kellett érte elzarándokolnom. Sokáig nem értettem miért finom ez az enyhén keserű sütemény. Aztán később persze rájöttem, de addigra Nagyi már nem vett Rigó Jancsit a cukrászdában.