Az első napokban nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy elkezdődött a nyaralás. Még mindig tele volt a fejem mindennel, ami a céges problémákkal kapcsolatos.
Lassan azért minden helyreállt, és nyugalom vett körül, kivéve azt a napot, amikor szúnyoghálót akartam felszerelni a bejárati ajtóra, és ami egy könnyű egyórás műveletnek tűnt, arról kiderült, hogy egy turbófeltöltős 16 hengeres motort könnyebben összerakhattam volna. Kisfiam, Dávid segítségével leültünk tanulmányozni az összeszerelést, és hihetetlen dolgokra jöttem rá:
1. ne sajnáld a pénzt a drágább szúnyogháló keretre
2. legyen nálad mindenféle szerszám, kezdve az ártól egészen a vasfűrészig
3. ha megpróbálod betartani az utasításokat, akkor kiderül, hogy a fele hiányzik a tasakból
4. soha ne add fel!
Ismét rájöttem, hogy Anya egy hős, és nem tudom mit csinálnék nélküle. Reggel megfőzi a kávét, és friss kiflit, kakaót ad a gyerekeknek, elteszi a kovászos uborkát, megkeleszti a tésztát a kürtőskalácshoz, egyik kezében Kisfiam, másikkal két kevergetés közben Lányunk szúnyogcsípéseit keni, és csak mosogat és mosogat... "Kezével citerázik, az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik, a szájával vacsorázik." Hihetetlen. Lassan vége, és újra kezdődik minden elölről. Csak a gyerekeket sajnálom, mert ha marad ez a nagy meleg, akkor nehezen fogják kibírni a tetőtéri lakásunkban. Majd lesz valahogy...
És, hogy mit gondol ugyanerről egy Anya? Olvassa el itt.
