Soha nem szabad megrázni egy kisbabát!

A „megrázott gyermek szindróma” gyakoriságáról nincsenek pontos hazai adatok, ám nemzetközi adatok szerint ez az egyik vezető halálok a bántalmazott csecsemők és kisded korúak körében, akik pedig túlélik, azok is komoly sérüléseket szenvednek. Egy kanadai kutatás szerint a gyermekek 19 százaléka nem élt túl egy ilyen traumát, míg a túlélők több mint fele idegrendszeri károsodást, 65 százalékuk látássérülést szenvedett, és 85 százalékuknak volt szüksége komplex kezelésre a rázást követően.

Mi okozza a súlyos sérüléseket?

A kisbabák ebben a korban törékenyek és sérülékenyek, fejük a testükhöz képest nagy és súlyos (a teljes testtömeg egynegyedét teszi ki). A nyakizmok még erőtlenek a nagy fej megtartásához. Így erős rázás esetén az agyvelő, a csigolyák és a gerincvelő is sérülhet. Csecsemőkorban az agy különösen érzékeny a külső mechanikai erőbehatásokkal szemben. A hirtelen elmozdulás hatására a puha és sérülékeny agyállomány nekiütődik a koponyacsont kemény belső felszínének, így megsérül. Az agyat körülvevő erek a rázás hatására elszakadhatnak, és súlyos vérzések léphetnek fel, amelyek következtében a zárt koponyaűrben összegyűlő vér összenyomja az agyat, így megemelkedik a koponyán belüli nyomás. Ez súlyos és maradandó sérülésekhez vagy akár halálhoz is vezethet. A szem ideghártyája alatt bevérzések keletkeznek, ami súlyos esetben akár a látás teljes elvesztését is okozhatja.
Erőteljes megragadás esetén a bordák is törhetnek, és sérülhetnek akár a belső szervek is.

Mi vezethet a csecsemő megrázásához?

A leggyakoribb ok, ha a csecsemő sírását elviselni képtelen, heves és indulatos szülő/gondozó akár szándékosan, akár önkontrollját elveszítve megragadja a babát, és erőteljesen megrázza, hogy hagyja abba a sírást.

Ilyen szempontból veszélyeztetett lehet az a szülő/gondozó, aki:
• bántalmazott gyermek volt
• egyedül él, nincs segítsége
• szétesett, zaklatott családban él
• pszichés betegségben, szülés utáni depresszióban szenved
• alkohol vagy drog hatása alatt áll.

Veszélyeztető tényező az is, ha a gyermek felügyeletét alkalmatlan személyre bízzák.

A baj megelőzhető! Igen fontos, hogy ha a szülő a kisbaba ellátását, gondozását túlzottan nehéznek, elviselhetetlennek érzi, idejében kérjen segítséget, és forduljon a legközelebbi szakemberhez (háziorvos, házi-gyermekorvos, védőnő, gyermekjóléti szolgálat családgondozója, pszichológus).
Szerencsétlen esetben a kisbaba játékos dobálása is okozhat megrázott gyermek szindrómát – ne játsszunk így vele!

Forrás: Magyar Gyermekorvosok Társasága – dr. Kovács Zsuzsa házi-gyermekorvos