A skizofrénia kockázati tényezői és kialakulása
A skizofrénia kialakulásának pontos mechanizmusa nem teljesen tisztázott, de a szakirodalom egyetért abban, hogy többtényezős eredetű. A genetikai hajlam jelentős szerepet játszik a kialakulásában – a betegség kockázata jelentősen magasabb azoknál, akiknek közeli hozzátartozója érintett. Ugyanakkor a genetikai háttér önmagában nem elegendő, hanem a környezeti rizikófaktorokkal együtt vezet a betegség kialakulásához. Ilyen tényezők például:
- a perinatális komplikációk (pl. magzati vagy korai posztnatális oxigénhiány, koraszülés),
- az idegrendszeri korai fejlődése során jelentkező fejlődési eltérések, amelyek növelik egyes idegrendszeri betegségek kockázatát,
- a tartós pszichoszociális stressz (pl. rossz társadalmi helyzet, egészségtelenül működő család),
- és a serdülőkori vagy fiatal felnőttkori szerhasználat (különösen a korai, gyakori, magas THC-tartalmú kannabisz fogyasztása esetén).
A betegség jellemzően késő serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik; a férfiaknál általában korábban (gyakran 15–25 éves kor között), a nőkben jellemzően későbben (gyakran 25–35 éves kor körül). A skizofrénia jelei kezdetben gyakran enyhék és nem specifikusak, így sokszor csak utólag derül fény a betegség mibenlétére.
A skizofrénia tünetei
A betegség diagnosztikájában három tünettípust szoktak megkülönböztetni a skizofrénia jelei kapcsán: ezek a pozitív, negatív és kognitív tünetek. A tünetek megjelenése a betegség különböző szakaszaiban eltérő lehet, emellett az egyes epizódok között részleges vagy teljes remisszió is lehetséges.
Pozitív tünetek
A „pozitív” kifejezés itt többlettünetet jelent, vagyis olyasmit, ami az egészséges működéshez képest megjelenik. Jellemző megnyilvánulások:
- Hallucinációk (leggyakrabban auditív, például kommentáló vagy utasító hangok)
- Téveszmék (üldöztetéses, befolyásoltatásos vagy nagyzásos tartalmakkal)
- Gondolkodási- és beszédzavarok (szétesett, nehezen követhető gondolatmenet)
- Súlyos viselkedészavar, agitáció
Ezek a tünetek leginkább akut pszichotikus epizódok során dominálnak.
Negatív tünetek
A negatív tünetek hiánytünetek, amelyek az érzelmi és motivációs élet, illetve a társas funkciók romlását, hiányait tükrözik. Gyakori példák:
- az érzelmi élet elsivárosodása,
- motivációvesztés, apátia,
- csökkent beszédkészség (alogia),
- társas visszahúzódás,
- anhedónia (az öröm átélésére való képesség csökkenése).
A skizofrén ember viselkedése hosszú távon mutathatja ezeket a tüneteket, amelyek gyakran nagyobb életvitelbeli és életminőségbeli károsodást okoznak, mint maga a pszichózis.
Kognitív tünetek
A kognitív funkciók sérülése sokszor kevéssé látványos, mégis nagyon negatívan befolyásolhatja a skizofrén egyén életvezetését. Gyakori:
- a figyelemzavar,
- a rossz munkamemória,
- a leromlott problémamegoldó és szervezőkészség,
- illetve a lelassult információfeldolgozás.
A kognitív tünetek nagymértékben hozzájárulnak a mindennapi működés nehézségeihez, például a munkavégzés vagy tanulás akadályozottságához.
A betegség szakaszai
A skizofrénia lefolyása többnyire hullámzó:
- Prodromális szakasz: enyhe, nem specifikus jelek (szorongás, koncentrációs zavar, visszahúzódás).
- Akut pszichotikus epizód: a pozitív tünetek uralkodnak.
- Stabilizációs szakasz: a kezelés hatására csökkennek a tünetek.
Fenntartó szakasz: enyhébb, főként negatív és kognitív tünetek jellemzőek, magas a visszaesés kockázata.
A skizofrénia diagnózisa
A diagnózis felállítása egy többlépcsős folyamat, amelyet pszichiáter végez. Általában az alábbiakat foglalja magában:
- egy részletes pszichés állapotfelmérést (beleértve a teszteket),
- a kórelőzmény és családi anamnézis feltárását,
- a tünetek időtartamának és jellegének alapos vizsgálatát,
- a neurológiai és belgyógyászati okok kizárását,
- illetve szükség esetén laborvizsgálatokat és képalkotó vizsgálatokat.
Azaz bár fontos szerepe van a teszteknek, a diagnózis felállítása egy összetett folyamat, ami jóval túlmegy egy „skizofrénia teszt” kitöltésén és kiértékelésén.
Jellemző, hogy a beteg nem kér segítséget, ugyanis teljesen valósnak látja a gondolatait, illetve normálisnak találja a viselkedését. Ezért kiemelt fontosságú az, hogy a betegség gyanúja esetén a családtagok elvigyék a beteget szakemberhez.
A skizofrénia kezelése és hosszú távú kilátásai
A skizofrénia egy krónikus betegség, amely hosszú távú, folyamatos kezelést igényel. A kezelés az alábbiakból áll:
Gyógyszeres terápia
A mai ajánlások a skizofrénia gyógyszer általi kezelését írják elő elsővonalbeli kezelésként. Azaz bár vannak fontos kiegészítő terápiák és életmódi javaslatok, elengedhetetlen a gyógyszerek (első- vagy gyakrabban második generációs antipszichotikumok) szedése. Ezek a hatóanyagok csökkentik a pozitív tüneteket és mérséklik a visszaesés kockázatát.
Pszichoterápia és pszichoszociális intervenciók
- pszichózisra adaptált kognitív viselkedésterápia (CBT),
- pszichoedukáció a beteg és a család számára,
- a szociális készségek fejlesztése,
- illetve munkarehabilitáció, támogatott foglalkoztatás.
Ezek a beavatkozások segítik a beteg önálló életvezetését és javítják az életminőségét.
Kilátások
A betegség lefolyása egyénenként eltér. Megbízható adatok alapján:
- megfelelő kezelés mellett a betegek jelentős része stabil, visszaesésmentes állapotot ér el,
- egy kisebb csoport teljes vagy közel teljes remissziót tapasztal,
- ugyanakkor a terápiához való adherencia hiánya, a szerhasználat és a későn megkezdett kezelés rontják a prognózist.
Az időben megkezdett kezelés nagymértékben javítja a kilátásokat. A továbbiakban pedig nagyon sokat számít az, hogy a beteg az utasításoknak megfelelően szedje a gyógyszereket, illetve kövesse a kezelőorvos utasításait (pl. kerülje a szerhasználatot, tartsa magát az életmódi ajánlásokhoz).
Tekintse meg a Szimpatika kínálatában kapható stresszoldó készítményeket!
Megjegyzés: a skizofrénia pszichiátriai kezelést igényel, a stresszoldó készítmények csak kiegészítő terápiaként jöhetnek szóba, és csak akkor, ha ezt a kezelőorvos indokoltnak tartja.
