Jól tette, hiszen fia 1876-ban már luxusszállodát építtetett a bécsi Opera szomszédságában, és a család mind a mai napig kamatoztatja a jól titkolt tortareceptből származó előnyöket: az interneten keresztül a világ bármely pontján megrendelhető az „eredeti” Sacher. Nekem, aki összerázkódom a "torta" szó hallatán, mert valami vajas-krémes gejl dolog úszik be a képbe, egyetlen kedvencem ebben a műfajban a Sacher.
Az eredeti - szigorúan cukor nélküli habbal
Az eredetiről annyit tudni, hogy félbevágott és sárgabaracklekvárral megtöltött csokis piskóta az alapja, a teteje és az oldala csokoládémázzal van megkenve – maga a gyönyörűség. A bécsiek kicsit száraznak találják, ezért cukor nélküli(!) tejszínhabbal fogyasztják, és természetesen Wiener melange-ot (bécsi tejeskávét) szürcsölgetnek mellé a Sacher Kávéházban. Leopold von Sacher-Masoch kikísérletezett egy feketeribizlis-marcipános változatot, az is nagyon izgalmas lehet. Bár biztos utolérhetetlenül finom az eredeti – nem volt hozzá szerencsém – tökéletesen boldog vagyok az általam készített silány utánzattal is.
Hozzávalók
A tésztához:
15 dkg szobahőmérsékletű vaj
20 dkg porcukor
6 tojás
15 dkg finom étcsokoládé
2 evőkanál (holland) kakaópor
2 teáskanál vanília esszencia vagy fél vaníliarúd kikapart belseje
10 dkg liszt
A töltelékhez és mázhoz:
20 dkg étcsokoládé
1 kiskanál vaj
A tálaláshoz:
cukor nélkül felvert tejszínhab
Elkészítés:
Egy 24 cm átmérőjű, csatos tortaformát kibéleltem sütőpapírral. A sütőt előmelegítettem 170 °C-ra. A vajat és a porcukorból 15 dkg-t habosra kevertem.
Alaposan a keverékbe dolgoztam a tojások sárgáját. Az étcsokit mikróban megolvasztottam és a kakaóporral és a vaníliával együtt a krémhez kevertem. Egy nagyobb tálban felvertem a tojásfehérjéket, közben hozzáadtam a maradék 5 dkg porcukrot, hogy keményebb legyen.
A csokoládés keveréket a tojáshab tetejére öntöttem, rászitáltam a lisztet, és gyengéden, de nagyon alaposan összeforgattam az egészet. A tésztát az előkészített formába öntöttem, és 45 percig sütöttem, míg a teteje ruganyos nem lett.
Most következik a titkos kedvencem, ami miatt nemcsak megenni, de elkészíteni is szeretem: nem kell virtuóz módon négy-öt vékony lapra szeletelni a kihűlt tortalapot, hisz valószínűleg Franz mester is csak kettőbe vágta, a hagyományos Sacher-torta legalábbis erről tanúskodik. Tehát vízszintesen félbevágtam a tortát, és bőségesen megkentem meglangyosított sárgabaracklekvárral. Összeragasztottam a két részt, és vékonyan meglekvároztam a torta tetejét. A mázhoz megolvasztottam mikróban a vajat és az étcsokoládét. A torta kihűlt tetejére ráöntöttem a csokoládémázat, és spatula segítségével beborítottam vele a torta teljes felszínét és oldalát.
Mi tagadás, rusztikusabb lett, mint az eredeti, de az íze ettől még finom.
Várd meg míg megszilárdul a máz, csak azután szeleteld a Sacher-tortádat!