Örömmel adni

Elszorul a szívem, amikor olvasom az adatokat, hány gyermek él család nélkül, hány gyermeknek nem jut meleg élelem minden napra, hány kiskorú nem tud megfelelően tisztálkodni, hány ember fázik... A gyermekeimnek kicsi koruk óta azt tanítom, hogy segíteni sokféle módon lehet és kell is. Mindenki a saját gazdasági, társadalmi helyzetének megfelelően tehet apró, de hasznos kis gesztusokat.

Az elmúlt években, sőt évtizedekben rengeteg módját választottam az adományozásnak magán­emberként és cégvezetőként egyaránt. Két éve találkoztam egy kezdeményezéssel, ami elképesztően szimpatikus lett számomra, a mozgalom neve: Örökbe fogadok egy ovit! Ennek a lényege, hogy nem csak a karácsonyi időszakban tartjuk az említett ovival a kapcsolatot, hanem egész évben. Kollégáimmal elkötelezett résztvevői lettünk a programnak, és külön öröm számomra, hogy a munkatársaim – hozzám hasonlóan – bevonták saját családjaikat is ebbe a nagyon kedves programba. Amikor Réka megtudta, hogy karácsony előtt még eljutok a mi kis „óvodánkba”, az alábbi levelet írta. Kérem a tisztelt olvasókat, hogy az esetleges helyesírási hibákat és a nem éppen rendezett külalakot bocsássák meg Rékának! A szándék a fontos, az pedig őszinte és önzetlen volt. Békés ünnepet kívánok mindenkinek!