Önsorsrontás nyáron

Könnyű helyzetben vannak persze azok, akik idén nem jutnak el üdülni. Nekik elég, ha a facebookon követik közeli ismerősük pihenését, gyűlölködve. Azonban hozhatja úgy rossz sorsunk, hogy családunk vagy barátaink nyomására arra kényszerülünk, hogy nyaralóhelyeken töltsük szabadságunkat. Márpedig a nyaralóhelyeken hivatásos felvidítók manipulációjának is ellen kell állnunk. A helyzet azonban nem reménytelen. Örömmel jelzem, hogy a legoptimálisabb szabadság alatt sem kell mosolyognunk – van kiút a boldogtalanságba!

A strand sajnos rengeteg vidámság-veszélyt nyújt. Könnyen elcsábul az ember, hogy röplabdázzon, kajakozzon, vagy urambocsá!, egy trambulinon ugrálva tegye vidámmá az üdülést, de keményítsük meg a szívünket. A rutinos önsorsrontó már az első nap kiáll naptej nélkül délben az árnyékból egy-két órára. A hatás garantált – a szabadság további részét nyugodtan tölthetjük egy elsötétített szobában, fájdalomtól vinnyogva.

Aki a fizikai fájdalmak helyett a lelki sérülést preferálja, az első pár napon rövidnadrágban és pólóban barnítsa magát, hogy a nyaralás további részében könnyedén válhasson nevetségessé fecskében, avagy bikiniben. A pecsenyevörös és hófehér bőrfelületek kontrasztja megnevetteti strandoló társainkat, így mi élvezhetjük a sértettség és lúzerség gyönyörét.

Roppant lényeges a mentális felkészülés. Alakítsunk ki magunkban egy szenvedés-generátort, ami minden pozitív hatást azonnal az ellentettjére fordít. Például a kedvesen gügyögő csecsemő a szomszéd pokrócon – legyen a mi tudatunkban egy kis zajgép, akitől képtelenek vagyunk pihenni. Ha egy csinos monokinis lány odaszalad hozzánk, mert a frizbije mellénk pottyant, erősen koncentráljunk arra, hogy bizonyára gombás a lába, amit mi azonnal elkapunk attól, hogy a törülközőnkre lépett.

Fagylaltot csak extrém lerobbant helyen vásároljunk, bízva a szalmonellában; és ha rossz sorsunk Közel-Keletre vetett, sose mossuk meg fogyasztás előtt a zöldségeket, gyümölcsöket – így nagy valószínűséggel minimálisra csökkenthetjük a nyaralás olyan zavaró tényezőit, mint például az ocsmány piramisok és tevekaravánok csodálása, vagy a giccses naplementék bámulása a tengerparton.

Külföldi utazások előtt határozottan mondjunk nemet a védőoltásokra, különben sosem tudjuk meg, milyen szívmelengetően lehangoló a László Kórház fertőző osztályán tölteni az indián nyarat.

A szúnyogirtó spray-k mára már sajnos illatukban nem gusztustalanok, így nehéz visszautasítani, amikor körbeadják az esti kártyapartin, de legyünk határozottak, megéri! Hihetetlen, mennyi boldogtalanság-faktort nyújthat pár elvakart szúnyogcsípés akár egész nyárra.

Ugorjunk felhevült testtel hideg vízbe – az intenzív osztályon lesz időnk elégedetten sajnáltatni magunkat. Az igazán elszánt önsorsrontók kipróbálhatják az úszástudás és mentőmellény nélküli vízibiciklizést a fulladás reményében, vagy a fejesugrást sekély vízben is. Garantált keserűséget nyújt az életre szóló bénulás.

Remélem, megfogadják tanácsaimat, és sikerül rémálommá változtatni a szabadságukat. Akik felsülnek, és mégis vidáman töltik a nyarat, azok se csüggedjenek – videón visszanézve még mindig fanyaloghatnak egy teljes éven át!