Oltani vagy nem oltani?

Az egészségügyért felelős államtitkár kabinetfőnökének tájékoztatása szerint az eddig az ajánlott kategóriába tartozó pneumococcus-oltást szinte valamennyi, két éven aluli gyermek megkapta, és a szakmai tapasztatok indokolták, hogy ezt az oltást felvegyék a kötelező védőoltások sorába.

A döntés esetleg alkalmat adhat az oltásokat vallásos hevülettel ellenző csoportoknak ellenérveik felvonultatására, ám a szakemberek úgy vélik, ők vannak kevesebben, míg sokkal szélesebb az a réteg, akire érvekkel lehet hatni. Dr. Mészner Zsófia, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) főigazgatója szerint ők a weben felnőtt értelmiségi fiatalok, akik félinformációk alapján alakítják ki a véleményüket az oltásokról: jót akarnak a gyermekeiknek, csak bizalmatlanok.

„A kötelező védőoltások ellen ágálók azért vannak jó helyzetben, mert újabb és újabb generációk válnak szülővé, így újra és újra elővehetők a tévhitek, a megalapozatlan érvrendszerek, amelyekre mindig lesz fogadóközeg” – fejtette ki vélekedést a főigazgató az IME egészségügyi szaklap októberben megrendezett, II. Országos Infekciókontroll Konferenciáján.

Az oltásokat ellenzők között időnként feltűnnek orvosok, tudósok is, akiknek „kutatásai” alapot kínálnak a tévhiteknek. Ilyen például Rolf Kron, német homeopata orvos, akinek egyébként egyetlen közleménye nem lelhető fel a tudományos szakirodalomban, de 2007-ben különböző életkorú és különböző krónikus betegségekben szenvedő gyerekek eseteit összehasonlítva vont le negatív következtetéseket az oltóanyagok biztonságosságát és hatásosságát illetően.

Az egészségügyi tudományok és az emberi ökológia doktorának nevezi magát dr. Raymond Obomsawin, aki egyébként a remineralizációs folyamatokat vizsgálja. Táblázatokkal és grafikonokkal illusztrált, az oltások káros hatásait „kutató” tanulmányában egy 200 fős gyerekcsoportot vizsgált, alátámasztandó, hogy fülbetegségeik az oltások következtében alakultak ki. A táblázatok azonban csupán a betegségek gyakoriságát mutatják, nem igazolják azt, hogy a problémákat a vakcinák okozták.

„Időnként elkeserítő a sötétség” – összegezte véleményét dr. Mészner Zsófia, felhívva a figyelmet arra is, hogy az orvosok, gyógyszerészek között is akad, aki a rendelőben vagy a patikában lebeszéli a szülőket az ajánlott oltások beadásáról, és egy felmérés szerint az ötödéves medikusok csupán tíz százaléka tartja fontosnak az influenza elleni védőoltást.

Érvelési hibák az oltások védelmében

„A szakemberek hátrányban vannak az oltásellenes vitában: a demagóg, populista, érzelmekre ható indoklásokkal szemben nehéz tudományos magyarázatokkal érvelni” – vélekedett a konferencián Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem tanársegéde. A vedooltas.blog.hu honlap szerkesztője szerint az oltások mellett érvelőknek is kerülniük kell a demagógiát, a dogmákat, és nem szabad tabuként kezelni egyetlen felmerülő kérdést sem, hiszen, mint minden gyógyszer esetében, az oltóanyagoknál is három kérdés merül fel: hatásos-e a szer; ha igen, hatása előnyben van-e az esetleges mellékhatásokkal szemben; és megfelelő-e a minősége.

Ép ésszel a vakcinák hatásossága nem vonható kétségbe, hiszen erre epidemiológiai bizonyítékok vannak, biztonságosságuk viszont megkérdőjelezhető, hiszen egy-egy szer törzskönyvezésekor a nagyon ritka mellékhatások sokszor nem derülnek ki, és csak a forgalomba hozatal után jelentkeznek. Azonban a szakember hangsúlyozta: ezek nem kontrollált eredmények.

Gondolkodási hibákra csábítanak a védőoltásokkal kapcsolatban összegyűlő adatok: sok az oltás, egyre több az autista – mondják az ellenzők, azonban ezzel a logikával az a párhuzam is felállítható, hogy épp a védőoltást ellenzők tehetnek az autizmus terjedéséről, mert mostanában sokkal aktívabbak. Jön a következő ellenérv: veszélyesek az összetevők – ami valójában igaz is, hiszen pl. a dipertevakcina tartalmaz rákkeltő formaldehidet: körülbelül annyit, mint egy alma tizedrésze, vagy 30 ml anyatej.

Az oltások után bekövetkező események nem feltétlenül az oltás miatt alakulnak ki, hívta fel a figyelmet Ferenci Tamás egy másik gyakori érvelési hibára, hiszen az „után” és a „következtében” nem ugyanazt jelentik. Sajnos azonban az anekdotikus evidenciák igen médiaképesek, így pl. az, ha két héttel az oltás után lett cukorbeteg a gyermek – holott epidemiológiai alapon megállapítható, hogy ilyen eset igen ritkán fordul elő.

„Vannak olyanok, akiknél van remény a vélekedés megváltoztatására – értett egyet Ferenci Tamás az OGYEI főigazgatójával –, de ehhez tájékoztatás kell, mert az emberek nagy részénél óriásiak a hiányosságok még a középiskolai szintű biológiai ismeretek terén is.”

Kommunikáció és bizalom

„Jelentős számú szakemberrel áll fel hamarosan az az egészségkommunikációs központ, amelynek feladata lehet akár az oltásokkal kapcsolatos szakszerű, hiteles tájékoztatás és felvilágosítás is” – reflektált az előadásra dr. Bíró Krisztina, az Emberi Erőforrások Minisztériuma népegészségügyi főosztályának vezetője. Elmondta azt is, a hazai védőoltási rendszer kiválóságát bizonyítja, hogy más uniós tagállamokkal – Görögország, Románia – ellentétben az elmúlt évek gazdásági válsága nem volt hatással a fertőző betegségek terjedésére. Hangsúlyozta: ez a rendszer nemzeti érték, amelynek megőrzése egészségpolitikai prioritás, az állami felelősségvállalás és a fennálló jogi keretek pedig biztosítják, hogy a járványügyi biztonság nem sérülhet hazánkban.

A jogállamiság valamennyi alapelvét kérdőjelezi meg az, aki megtagadja a kötelező oltás beadását gyermekének – hozta példaként dr. Borza Beáta, az Alapvető Jogok Biztosi Hivatalának képviseletében az Alkotmánybíróság 2007-es határozatát, amely a kötelező védőoltások elrendelésének alkotmányossági megközelítéséről szóló megállapításokat tartalmazza. Az új Alaptörvény túlmutat a korábbi alkotmányon, hiszen ez utóbbi már nem csak jogokat, kötelezettségeket is megállapít a szülők számára. Azonban a szakember szerint hiába van kötelezettsége a szülőnek és az államnak egyaránt, együttműködési hívószavak nélkül nem lehet boldogulni ezekben a kérdésekben, ahogyan alapvető lenne a bizalom helyreállítása is mind az orvos-beteg, mind a társadalmi kapcsolatok terén.

Életre szóló döntés

Oltást megtagadni anélkül, hogy jogszabályt sértenénk, kizárólag szakmai indokok alapján lehet, ebben nyújthatnak segítséget az oltási tanácsadók. Azonban tévhitek nemcsak a laikusok körében, hanem az orvosok körében is keringenek szép számmal. Dr. Kulcsár Andrea, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Rendelőintézet infektológusa, oltási tanácsadó a konferencián elmondta: egyre többen kérnek egyéni felmentést az oltások alól, azonban ellenjavallatot csak akkor kapnak, ha az adott védőoltás egészségkárosodást okoz.

Orvosok között is gyakori, hogy immunbetegeknek nem javasolják az oltások beadását, holott ennek éppen az ellenkezője a jó gyakorlat. Ugyanez igaz a várandósokra, akiknél szintén nem ellenjavallat a vakcináció, ahogyan a műtét előtt álló betegnek sem ártalmas. Sokan tartanak allergiás reakcióktól is, ám csupán minden ötmilliomodik esetben jelentkezett túlérzékenység az oltóanyag valamely összetevőjére, de ezek az esetek soha nem voltak halálosak, oltás okozta anafilaxiás reakciót soha nem jegyzett fel a szakirodalom.

Óriási felelőssége van annak, aki az olthatóságról dönt, vélekedett a szakember, hiszen az indikáció vagy kontraindikáció, amellyel útjára bocsátják az oltandó személyt, egy egész életre szól. A szakemberek célja a jelenlegi, jól működő rendszer további működtetése, amihez feltétlenül szükséges a tisztiorvosi szolgálat egykori nimbuszának helyreállítása – vonták le a következtetést a konferencia résztvevői. Ha az orvos beszéli le a páciensét akár az ajánlott oltásokról, az egész rendszer felrobbanhat.

Bár a jogi szabályozás megfelelőnek tűnik, mégis akadnak kivételek. Mint például az a család, akik következetesen nem oltatják be gyermeküket, az emiatt kiszabott pénzbírságokat rendre befizetik, tisztázó beszélgetésre leültek a védőnővel és a háziorvossal, nem zárkóznak el a hatóságok elől, együttműködnek a családvédelmi szolgálattal, de nem engedik beoltatni gyermeküket – ismertettek egy jogi kérdéseket felvető estet a hallgatóság soraiból.

forrás: eLitMed.hu