Gyomorfekély (ulcus ventriculi) akkor jön létre, ha a gyomor nyálkahártyája megszakad egy legalább öt milliméter kiterjedésű területen. A szakadás miatt a nyálkahártya már nem tudja tovább védeni a gyomorsavtól a nyálkahártyasejteket. Mivel a gyomorsav erősen maró hatású, a védtelenül maradt nyálkahártya kisebesedik. Ha ez a jelenség tartós, akkor beszélünk gyomorfekélyről. A nyombél a gyomrot közvetlenül követő bélszakasz, amely a gyomorhoz hasonlóan el tud fekélyesedni. A nyombélfekély gyakoribb, az emberek körülbelül tíz százalékát érinti, a gyomorfekély ennél valamivel ritkább. Bár előfordulásának gyakorisága nem változott, ma már jobban kezelhető betegségnek számít, mint korábban, a komplikációk száma csökkent.
A gyomorfekély tünetei
A gyomorfekély legjellemzőbb tünete a gyomorszáj környékén észlelhető, tompa, görcsös vagy égő fájdalom. A panasz nem állandó: étkezés hatására romlik, a nyombélfekély viszont közvetlenül evés után általában elmúlik vagy enyhül, majd 1-3 órával később újra jelentkezik. A gyomorfekélyt korábban jellemzően kontrasztanyagos röntgenvizsgálattal mutatták ki, ma már az endoszkóppal végzett gyomortükrözés az első választandó vizsgálat gyanú esetén.
A gyomorfekély okai
Az esetek többségében, mintegy 60-70 százalékban a gyomorfekélyt egy baktérium, a Helicobacter pylori okozza. Nem mindenkinél alakul ki fekély azok közül, akik hordozzák a baktériumot: becslések szerint a fejlett országokban a felnőtt lakosság akár harminc-negyven százaléka is fertőzött lehet, azonban csak körülbelül tíz százalékuknál alakul ki a betegség (egyébként a fejlődő világ felnőtt lakosságának 80–90 százaléka fertőzött.).
Gyomorfekély kialakulhat bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is. Ilyenek elsősorban például a krónikus gyulladások, allergia, autoimmun betegségek kezelésére szolgáló szteroidok és az ún. nem szteroid (NSAID) típusú fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek. Utóbbiak azért különösen veszélyesek, mert ezeket a szereket viszonylag sokan szedik orvosi ellenőrzés nélkül például fejfájás enyhítésére.
Meglepő, de rövid idő alatt gyomorfekély kialakulásához vezethetnek bizonyos, a gyomrot egyébként nem érintő sérülések is, például égés, valamilyen baleseti trauma, súlyosabb fertőzés. Ennek magyarázata, hogy ilyenkor a szervezetet védekezőképessége gyengül, a gyomor savtermelése pedig fokozódik a stressz hatására. Gyomorfekélyt okozhat egy meglehetősen ritka betegség, a Zollinger-Ellison-szindróma is, ez azonban csak az esetek alig egy százalékáért felelős.
A gyomorfekély és a stressz
A közvélekedés szerint a túl sok stressz, a tartós mentális terhelés is okozhat gyomorfekélyt. Ez részben azon alapul, hogy a lelkiállapot és a különböző emésztési gondok, gyomorpanaszok sokaknál valóban összefüggenek. Megfigyelték azt is, hogy jelentős természeti katasztrófák után megnő azok száma, akik nem bakteriális eredetű gyomorfekélytől szenvednek. Ugyanakkor a sok stressz mellett több egyéb tényező is befolyásolja a nem bakteriális fekélyek kialakulását.
Ha valaki tartósan komoly stresszt él meg, akkor nagyobb valószínűséggel nyúl a stresszoldás egészségkárosító eszközeihez, alkoholhoz, cigarettához, egészségtelen ételekhez, nagyobb eséllyel lesznek alvászavarai, használ bizonyos altató, nyugtató vagy élénkítő szereket. Ezek gyomornyálkahártya-károsító hatásukon túl gyengítik a szervezet védekezőképességét, növelik a betegségek, így a fekélyek kialakulásának kockázatát. Bizonyos genetikai tényezők sem elhanyagolhatóak: a 0-ás vércsoport és a HLA-B12 antigén jelenléte ugyancsak emelhetik a fekélyek megjelenésének esélyét.
Tehát a sok stressz bizonyos körülmények között ugyan önmagában is okozhat klasszikus fekélyt azzal, hogy fokozza a gyomorsav-termelést és csökkenti a gyomornyálkahártya vérellátását, de valószínűbb, hogy egyéb kockázati tényezőkkel együtt hat így. Emellett a tartós mentális nyomás a Helicobacter pylori-fertőzés agresszív hatását is fokozhatja.