A betegek csuklójára csatolható karperec négy dolgot mér: testhőmérsékletet, pulzust, légzésfrekvenciát és oxigénszaturációt, majd az adatokat valós időben továbbítja a nővérpultban lévő interfészhez. Az orvosok és ápolók így egyszerre látják az összes beteg mért paramétereit, megspórolva az időt, amit az egészségügyi személyzet a paraméterek felvételével töltene.
A konzultációkból azt látták, hogy az alapparaméterek monitorozása komoly probléma, de megoldható. Egyszerűen nincs olyan elterjedt, piacvezető eszköz, ami az intenzív osztályon kívüli betegeket folyamatosan monitorozná és megfizethető lenne. Az ápolók a paramétereket egyenként mérik a betegeken, 5-10 percet minimum elvisz egy ember, plusz a fertőtlenítés, a ruhacsere. Az alapból lassú eljárást ez még lassabbá teszi.
Így született meg a diagnosztikai eszköz ötlete. Kezdetben a készülék egy homlokra erősíthető szemüvegszerű eszköz volt, de rájöttek, hogy praktikusabb lenne egy csuklóra illeszthető karperec. Működése egyszerű: rögzítik a betegekre a karpereceket, folyamatosan mérik a négy paramétert, az adatokat a betegszobában lévő jeladó elküldi a központi egységnek, amely a nővérpultban van, ott pedig egy szoftveren a személyzet folyamatosan figyelheti a betegek állapotát.