Okoseszközök használata a családban

Ebben a cikkben végigvesszük, milyen út vezet az okos készülékek túlzó használatához, milyen rövid- és hosszútávú hatásai vannak, illetve azt, hogy milyen módon lehet segíteni, ha szülőként azt vesszük észre, gyermekünk túlzásba esett.

A játékfüggőséget az Egészségügyi Világszervezet a mentális betegségek közé sorolja, ami jól mutatja azt, hogy a jelenséget komolyan kell venni. Ugyanúgy változásokat okoz az agyi struktúrákban, mint bármilyen drog: az agy jutalmazó központjára hat.

Gyakran tartanak attól a szülők, hogy a gyermekek agresszívvé válnak a számítógépes játékok által. Az agresszió azonban minden emberben születéstől fogva jelen van: önérvényesítésünk, önvédelmünk forrása ez az energia, így nem az elfojtása, hanem a megfelelő módon való kanalizálása, társadalmilag elfogadható formában való kiélése a cél (sport, játék stb.). A kutatási bizonyítékok pedig nem mutatnak egyértelmű, egyirányú okságot az agresszív játékok és agresszív viselkedési minták megjelenési valószínűsége közt.

Kamaszkorban viszont azért okozhat komoly problémát a kütyüzés, mert ekkor a fiatalok „dolga” az lenne, hogy kortársaikkal, barátaikkal „lógjanak”, míg a számítógépezés hatására éppen ezek a kapcsolatok szegényednek el. Gyakori, hogy a fiatalok a virtuális térben kommunikálnak, chatelnek, játszanak közösen, azonban ez nem pótolja a valódi találkozás élményét.

Szülőként érdemes figyelni az ún. vészjeleket: ha a fiatal egyre több időt tölt online felületeken, egyre kevesebb barátja van, elkezdenek romlani a tanulmányi eredményei, szinte csak a játékokról tud beszélni, ha agresszív és frusztrált lesz, amennyiben a játék közben kudarc éri, elveszíti az időérzékét, illetve ha alapvető fiziológiai szükségleteit elnyomja (nem eszik, nem alszik, nem tisztálkodik, stb.).

Sajnos már egészen kicsi korban gyakran „virtuális bébiszitterként” jelenik meg az okostelefon, televízió a kicsik megnyugtatására. Ezzel az a probléma, hogy túlzott vizuális ingerlést kapnak a gyerekek, ami egyfajta stresszforrássá válhat számukra. A külső, készen kapott történetek, mesefilmek gátolják a gyermekek ún. belső kép készítését (Vekerdy), ami pedig azt a célt szolgálná, hogy élményeiket, negatív érzéseiket át- és feldolgozzák. Ennek hiányában nagyobb eséllyel válhatnak szorongó, agresszív, magatartási problémákkal küzdő gyermekekké. Az esti mese olvasása, fejből mondott mesék ezzel szemben segítenek az élmények feldolgozásában. A kicsik ráadásul az utánzásos tanulás által számos viselkedésmintát átvesznek szüleiktől: nem mindegy tehát, hogy mit látnak otthon.

Természetesen a mai világban lehetetlenség – és szükségtelen is – teljesen ignorálni az okos eszközöket, de használatuk keretek közé szorítása mindenképpen fontos. Érdemes inkább jutalmazásként használni őket, hiszen nagy motiváló erővel bírnak a gyerekek számára. Minden korosztályban célszerű meghatározni a napi időlimitet, amit nem szabad túllépni.

A szabályrendszer, a keretek meghatározása tehát minden korosztálynál fontos, kiemelten a serdülők esetében, hiszen itt van a legnagyobb esélye a kóros számítógéphasználat kialakulásának. A teljes tiltás hatástalan, hiszen hatalmas feszültségeket generál, sokkal célravezetőbb a szabályok közösen történő kialakítása.

A legtöbb esetben a mögöttes okok a következők: a fiatal nem érzi magát a helyén a családban, szociális közegében, alacsony az önértékelése, szociális szorongó, így nincs más választása, mint hogy keressen egy olyan elfoglaltságot, amelyben fontosnak, sikeresnek érezheti magát.

Amennyiben otthon, közösen nem sikerül megoldást találni, érdemes szakemberhez fordulni. Gyermekpszichológiai szempontból lényeges, hogy első lépésként próbáljanak meg a szülők és a fiatalok beszélgetni egymással. Fontos, hogy a serdülő megtapasztalja, szülei nem tartják elítélendő dolognak az okoseszközöket, érdeklődnek iránta és hobbijai iránt, próbálják megérteni őt. Ezt követően találni kell közösen olyan hobbit, elfoglaltságot, ami legalább annyira érdekli a fiatalt, mint a gépezés (sport, kisállattartás stb.).

Fontos kiemelni, hogy a túlzó használat mögött mindig valamilyen egyéb problémák állnak, egyéni terápia esetében ezen személyes problémák megoldása történik, emellett hatékony a családterápia módszere is, amikor a szakemberek a családtagokkal közösen újra megtalálják a serdülő szerepét és feladatát a családi rendszerben.