A csontritkulás következményei
„A csont egy rendkívül aktív szövet, amelynek meghatározó szerepe van az élettartamban és az életminőségben egyaránt. A csontok képződését és lebomlását számos hormonális, immunológiai, genetikai és más életmódbeli tényező befolyásolja” – magyarázza Prof. Balázs Csaba immunológus, endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa. A csontok építését az ún. „oszteoblasztok” végzik, a sejtek másik csoportja, az ún. „oszteoklasztok” viszont a képződött csontok lebontásáért felelősek. Megfelelő élettani körülmények között a csontképződés és a lebomlás egyensúlyban van.
A csontritkulás, más néven oszteoporózis, a csont állományának csökkenése. Ilyenkor a csont állománya fellazult,
„lukacsos” szerkezetű lesz, ezért törékennyé válik. A leggyakrabban érintettek a csigolyák és a combnyakcsont: ezek törése és fájdalmas elváltozásai a leggyakoribbak.
Pajzsmirigybetegség és egyéb rizikófaktorok
Az oszteoporózis kockázata egyértelműen nagyobb a változó kor idején, de bizonyos gyógyszerek (szteroidok, fájdalomcsillapítók), a dohányzás, a kevés mozgás, a bél-, hasnyálmirigy- és májbetegségek is növelhetik kialakulásának veszélyét. A felsoroltak mellett szerepel még egy eddig kevéssé ismert rizikófaktor is: a pajzsmirigybetegség. Kezeletlen hypothyreosisban – a pajzsmirigy csökkent működése esetén – ugyanis csökken a csontok újjáépülése, ezáltal több csont bomlik, mint képződik, ráadásul a képződő kevesebb csont minősége is rosszabb, így a megnő a törés kockázata is. A pajzsmirigyhormon szedése kezdetén a csontátépülési folyamat, az oszteoklasztok tevékenysége átmenetileg megnövekszik, ezért kezdetben a törési kockázat még növekedhet is. Hypothyreosisban gyakoriak az ízületi és vázizomzatot érintő panaszok. Az utóbbiak izomgyöngeségben, fájdalomban és görcskészségben mutatkoznak meg.
A pajzsmirigy túlműködése esetnén a helyzet más, de nem jobb! Ilyenkor ugyan több csont képződik, de annál is több bomlik le, tehát a végeredmény a csont állományának csökkenése. Az is bebizonyosodott, hogy a jellegzetes elváltozások már az ún. szubklinikus (enyhe) csökkent, ill. fokozott pajzsmirigybetegség esetében is kimutathatóak. A szubklinikus forma csak részletes kivizsgálás útján diagnosztizálható, ezért különösen fontos, hogy a kezelőorvos és a beteg erre feltétlen gondoljon.
Szűrésekkel és életmódváltással a megelőzésért
D3-vitamin napi szükséglet: |
|
Gyermekeknek: |
200-400 IU/nap |
Terheseknek, szoptató anyáknak: |
400-600 IU/nap |
Pajzsmirigybetegeknek: |
400-600 IU/nap |
Felnőtteknek: |
|
50-60 év között |
400 IU/nap |
60 év felett |
800-1000 IU |