Hoppá. Ki gondolta volna, ugye… Az a néhány ártatlan mozdulat. A külön csomagolt mirelit, csak hogy össze ne vizezzen mindent, a más nejlonba csoportosított vegyszer, mert mégsem tehetem az élelmiszer mellé, a többi meg jön magától. Ide egy doboz tej és a kávé, oda a banán meg a felvágott. Máris kész a felmálházott fogyasztó. Még szerencse, hogy a vásárlóhelyek többsége lebomló zacskót kínál!
A gyártó feltüntetheti a csomagoló-anyagon a cédrust ábrázoló védjegyet, ha az elnyeri a „Környezet-barát Termék” besorolást, így a vásárló azonnal láthatja, hogy a szabályozás megfogalmazása szerint a környezeti szempontból kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező termékek és szolgáltatások köréből választott. Valóban, az ilyen nejlonszatyrok lebomló adalékanyagot tartalmaznak, így társaikhoz képest környezetbarátabbak. Azonban a lebomló szatyrok előállítása is ipari folyamat, melyhez energia kell, s gyártásakor is, lebomlásakor is a globális felmelegedéshez hozzájáruló szén-dioxid keletkezik.
(...)Igy a hiába sípoló szelek
Mintegy bosszúra, dögvészes ködöt
Szoptak fel a tengerből, mely leesvén
Úgy feldagaszta minden kis folyót,
Hogy büszkén múlta feljül partjait:
Hiába vonta jármát az ökör,
Földműves ingyen izzadt; és a zöld
Vetés ifjan, szakáll nélkül rohadt meg.
Üres az ól a vízbefúlt mezőn,
A mételyes nyáj hízlal varjakat;
Iszap borítja a pásztor-tekét,
S a gyalogösvényt a szép zöld gyepen
Ki sem vehetni, mert nem járja nyom.
Nem ér halandó ember víg telet,
Éjente nem zeng áldott himnusz és dal;
Miért is a hold, e folyam-királynő,
Sápadt dühében mossa a leget.
(...)A tavasz, nyár,
Termékeny ősz, komor tél megcseréli
Szokott mezét; s a megdöbbent világ
Nem tudja, melyik másik, ez vagy az.
S im, a gonosznak mind e fajzata
Kettőnk viszályos harcából eredt:
Mi vagyunk azok nemzői, kútfeje.
(Shakespeare: Szentivánéji álom) A lebomlás nagymértékben függ attól is, hova kerül a zacskó életpályája végén. Ha eltemetődik egy szeméttelepen, nem bomlik le, hiszen nem éri sem oxigén, sem fény. Ezen felül a hőmérséklet és a páratartalom is befolyásolja a lebomlás sebességét. Hűvös időben lassabb, párában pedig szinte megáll a folyamat. Másrészt azért előállítani szatyrokat, hogy azok majd megsemmisüljenek, ökológiai bűncselekménynek tűnik…
Jó, akkor megveszem a papírzacskót. Szép, esztétikus, ezeregy dologra használható még, és ha az áru is tisztességesen be van csomagolva, tartós. És! Nyíltan deklarálhatom környezetbarátságomat, elkötelezettségemet, egyéni felelősségvállalásomat és mindent. Lelkiismeretem tiszta, mint a patyolat!
Hatástanulmányok sokasága bizonyítja, hogy még a papírszatyor sem „zöldebb” a nejlonnál: a gyártása során sokkal több szén-dioxid képződik, és sokkal több vizet használnak fel, az esetleges égetés során pedig dioxin kerülhet a környezetbe.
Hát ez egyszerűen remek! Kész, vége a világnak és itt a világvége! Úgyis felrobban a földgolyó és én leszek érte a hibás, feladom, nem tudom, ez egy hiába való harc, mert ha én változom is, a szomszédom úgysem fog, nem beszélve a házról, az utcáról, a kerületről, a városról. No meg az a rengeteg nagyvállalat, azokat semmi nem érdekli, tonnaszám termelik a veszélyes hulladékot, majd az egészet beleöntik a tévébe, hogy én kapjam az arcomba, a sarokba állított lázas kisdiák!
A környezettudatosság apró, egyszerű lépésekben is mérhető. A szelektív szemétgyűjtés, az energiatakarékos fogyasztók használata, a vízfogyasztás mérséklése, a tömegközlekedés preferálása, a tartós termékek és az újrahasznosítás szem előtt tartása még nem borítják fel a megszokott mindennapokat. Mint ahogyan az sem, ha nem kérünk szatyrot vásárláskor, hanem meglevő készleteinket hasznosítjuk.
És így talán a kritikus tömeg sem csak kritizál, hanem lendületbe hoz egy mozdíthatatlannak tűnő rendszert. Akárhogy is van, rajtam múlik. Egy életen át tart a tanulás. A planétát nem örököltük, hanem kölcsön kaptuk a gyerekeinktől, s egyszer majd a szemükbe kell nézni. Ha nem tesszük meg azt a keveset, amit megtehettünk volna, nem lesz könnyű. Vagy együtt tehát, vagy sehogy. Tessék választani! „S im, a gonosznak mind e fajzata kettőnk viszályos harcából eredt: Mi vagyunk azok nemzői, kútfeje.”
(A környezettudatosság tényeinek-adatainak forrása:
Szilágyi László, Humusz – Hulladék Munkaszövetség,
a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat pedig Novák Péter jegyezte le.)
