Egy friss kutatásban a kutatók csimpánzok és emberek agyáról készült MRI-felvételeket hasonlítottak össze egymással, majd megvizsgálták, hogy az egyes területeken a korral mennyivel csökkent a szürkeállomány. Az embereknél a leggyorsabban a frontális kéreg (a prefrontálissal együtt) kezdett el öregedni, míg a csimpánzoknál az agy egy centrális része, a striatum mutatta a hanyatlás legtöbb jelét. Az agynak ez a része felelős egyebek mellett a szokások kialakításáért és a jutalom észlelését.
Új, de gyorsan fárad
A kor a legkevesebb kárt mindkét faj esetében a vizuális feldolgozásért és a motoros készségekért felelős területekben okozta. A PFC mellett az embereknél még egy gyorsan öregedő területet találtak, az insulát, ami az érzelmek és a testbeszéd feldolgozásában játszik szerepet – és aminek a megnövekedése szintén új evolúciós fejleménynek számít.
Felix Hoffstaedter, a bonni Jülich Kutatóközpont idegtudósa szerint a megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy ami a gyors fejlődés során komoly előnyt jelentett az ember számára, az hosszú távon hátrányokkal is jár – ez pedig a vizsgálatok szerint valószínű, hogy csak az emberre jellemző, a szintén gyors iramban fejlődő rézuszmajmok és páviánok esetében ugyanis nem figyeltek meg hasonló gyors hanyatlást.
Egy korábbi, 2011-es kutatás szerint a demencia és az Alzheimer kockázata a gyors fejlődés mellett a kitolódott életkorral is együtt jár, Chet Sherwood antropológus szerint pedig a nagyobb agy fenntartása több energiát emészt fel, mint a kevésbé fejletté, a folyamatos használat során pedig óhatatlan, hogy az igénybevétel elkoptassa a szervet – még akkor is, ha nem jelennek meg az Alzheimeréhez hasonló tünetek, az öregedés elkerülhetetlen.
Borítókép: Envato Elements