Módosítható az időjárás, de nem szabad kísérletezni vele
Létrehozva: 1/11/2013 2 perc KlímaváltozásIdőjárás-előrejelzésMixturaÖsszes cikk
Az úgynevezett geo-engineering – műszaki beavatkozás az éghajlati rendszerbe – Európában és a világ más területein is fokozná az aszályok előfordulását. Erre a megállapításra jutott egy európai kutatócsoport a hamburgi Max Planck Meteorológiai Intézet irányítása alatt.
A kutatók azt vizsgálták, hogyan változna az éghajlat, ha műszaki megoldásokkal csökkentenénk a beérkező napfény mennyiségét, írta a Die Welt című német lap internetes kiadása. A módosítást többek között a Föld körüli pályára állított hatalmas tükrökkel vagy a légkörbe fújt lebegő anyagokkal lehetne elérni.
A kutatási eredmények alapján, bár a hőmérséklet újra normál értékeket érne el, a csapadékmennyiség jelentősen csökkenne. Ezáltal Európában és Észak-Amerikában tizenöt százalékkal szárazabb lenne az éghajlat, mint az ember által előidézett klímaváltozás előtt. Sőt, az Earth System Dynamics című szaklapban a kutatók arról is beszámoltak, hogy az Amazonas-vidéken így húsz százalékkal kevesebb eső hullana.
A geo-engineering módszereit a szakemberek végső megoldásnak tartják arra az esetre, ha az éghajlat védelmében tett erőfeszítések hiábavalónak bizonyulnának, vagy a globális felmelegedés következményei a vártnál súlyosabbak lennének. Az efféle beavatkozások következményeit azonban még csak részben kutatták és ismerik a kutatók.
A kísérlet fő üzenete a kutatást vezető Hauke Schmidt szerint az, hogy a geo-engineering által létrehozott klíma más lesz, mint az összes korábbi természetes földi klíma volt. E módszerekkel nem lehet egyszerűen rekonstruálni az éghajlat valamely korábbi állapotát, ezért nem is lehet ezeket a módszereket a hagyományos éghajlatvédelem helyettesítőjének tekinteni.
A kutatók négy klímamodellel vizsgálták, hogyan reagálna a Föld éghajlata a beérkező napsugárzás csökkentésére bevetett módszerekre. Abból indultak ki, hogy légkör széndioxid-tartalma jelenleg négyszerese az ipari forradalom előtti, 280 ppm-es értéknek. Ez a XXI. század végére vonatkozó előrejelzések felső határát jelenti.
A geo-engineering hatásait szimulálandó a kutatók addig csökkentették modelljeikben a napsugárzást, míg a többlet-széndioxid által kiváltott üvegházhatást ellensúlyozni tudták. A szimuláció eredményeit ezután az ipari forradalom előtti földi éghajlattal hasonlították össze. A manipulált klíma mind a négy modellben szárazabb volt a múltbelinél. A csapadékmennyiség globálisan átlagosan 4,8 százalékkal maradt el az összehasonlítási értéktől. A modellek alapján különösen Észak-Amerikát, Eurázsia északi részét és Dél-Amerikát sújtotta a szárazság. A hőmérséklet globális átlaga hasonlóan alakult az összehasonlítási értékhez, ugyanakkor a trópusok valamivel jobban lehűltek, mint a sarkvidéki területek.
A kutatási eredmények alapján, bár a hőmérséklet újra normál értékeket érne el, a csapadékmennyiség jelentősen csökkenne. Ezáltal Európában és Észak-Amerikában tizenöt százalékkal szárazabb lenne az éghajlat, mint az ember által előidézett klímaváltozás előtt. Sőt, az Earth System Dynamics című szaklapban a kutatók arról is beszámoltak, hogy az Amazonas-vidéken így húsz százalékkal kevesebb eső hullana.
A geo-engineering módszereit a szakemberek végső megoldásnak tartják arra az esetre, ha az éghajlat védelmében tett erőfeszítések hiábavalónak bizonyulnának, vagy a globális felmelegedés következményei a vártnál súlyosabbak lennének. Az efféle beavatkozások következményeit azonban még csak részben kutatták és ismerik a kutatók.
A kísérlet fő üzenete a kutatást vezető Hauke Schmidt szerint az, hogy a geo-engineering által létrehozott klíma más lesz, mint az összes korábbi természetes földi klíma volt. E módszerekkel nem lehet egyszerűen rekonstruálni az éghajlat valamely korábbi állapotát, ezért nem is lehet ezeket a módszereket a hagyományos éghajlatvédelem helyettesítőjének tekinteni.
A kutatók négy klímamodellel vizsgálták, hogyan reagálna a Föld éghajlata a beérkező napsugárzás csökkentésére bevetett módszerekre. Abból indultak ki, hogy légkör széndioxid-tartalma jelenleg négyszerese az ipari forradalom előtti, 280 ppm-es értéknek. Ez a XXI. század végére vonatkozó előrejelzések felső határát jelenti.
A geo-engineering hatásait szimulálandó a kutatók addig csökkentették modelljeikben a napsugárzást, míg a többlet-széndioxid által kiváltott üvegházhatást ellensúlyozni tudták. A szimuláció eredményeit ezután az ipari forradalom előtti földi éghajlattal hasonlították össze. A manipulált klíma mind a négy modellben szárazabb volt a múltbelinél. A csapadékmennyiség globálisan átlagosan 4,8 százalékkal maradt el az összehasonlítási értéktől. A modellek alapján különösen Észak-Amerikát, Eurázsia északi részét és Dél-Amerikát sújtotta a szárazság. A hőmérséklet globális átlaga hasonlóan alakult az összehasonlítási értékhez, ugyanakkor a trópusok valamivel jobban lehűltek, mint a sarkvidéki területek.
Az úgynevezett geo-engineering – műszaki beavatkozás az éghajlati rendszerbe – Európában és a világ más területein is fokozná az aszályok előfordulását. Erre a megállapításra jutott egy európai kutatócsoport a hamburgi Max Planck Meteorológiai Intézet irányítása alatt.