Mítosz a húsvét-szigeti civilizáció bukása?

Robert DiNapoli, a Binghamtoni Egyetem antropológusa és munkatársai egy új tanulmányban azt vizsgálják, hogy valóban drámai volt-e a húsvét-szigeti civilizáció bukása. Eredményeikkel cáfolják a demográfiai összeomlás régóta létező elméletét.

Az ismert hipotézis alapján a terület lakói a 12-13. századra, talán mezőgazdasági okokból, kivágták a sziget összes fáját, a környezet megváltoztatása pedig idővel a populációt sodorta veszélybe. 1500 körül ráadásul egy regionális klimatikus átalakulás is zajlott. Mire 1722-ben az első európaiak elértek a térségbe, már alig éltek emberek a Húsvét-szigeten, azaz Rapa Nuin, ahogy az őslakosok hívják.

A szakértők most a szénizotópos és a paleokörnyezeti adatokat statisztikai modellezéssel elemezve vizsgálták a sziget lakosságának ellenállóságát. Az eredmények alapján Rapa Nuin az első megtelepedéstől az európaiak érkezéséig stabil volt a népesség növekedése, ezt követően pedig két modell adatai szerint az egyik egy lehetséges maximumot, a másik pedig csökkenést mutat.

A legújabb vizsgálatok alapján a fák kivágása nem vezetett gyors erózióhoz, és a populáció a szárazságokhoz is képes volt alkalmazkodni. DiNapoliék elemzése ezen adatokkal van összhangban. A kutatók most azt feltételezik, hogy a népességcsökkenése nem csupán ökológiai okok miatt következett be.

A friss eredmények nem jelentik azt, hogy a Húsvét-sziget környezete nem alakult át drámaian a fakivágások miatt. A szakértők ehelyett inkább úgy vélik, hogy a terület lakói képesek voltak alkalmazkodni.