Mit mondjunk a gyereknek a koronavírusról?

A gyerekek a lelkiállapotunkat is másolják!

A gyerekek ma pillanatok alatt tájékozódnak a virtuális világban mindenről. Ne gondoljuk azt, hogy most ők nem bújják az internetet, a videókat, sőt éjszakába menően csetelnek, hogy mi lesz! Rálátásuk viszont nincs arra, hogy milyen hírre érdemes alapozni, vagy mire nem. Érdemes lenne minden szülőnek leülni nyugodt körülmények között a gyermekével erről  elbeszélgetni. Ez ne tartson hosszú ideig, legyen konkrét és megnyugtató, gyermekre szabott minimális információval ellátott beszélgetés. De ezt megelőzően fontos, hogy a szülő elérje önmagában azt, hogy megnyugodjon, mérlegeljen, racionalizáljon pl. abban, hogy a megelőző intézkedések értünk vannak, hogy elkerülhető legyen a súlyosabb állapot. Minden nap friss információkkal ellátnak bennünket, ez nem pánikkeltés, hanem jogszerű információ minden állampolgárnak. Időben fogunk tudni mindenről. Az önnyugtatás és önsegítés képessége mindannyiunkban ott van, bízhatunk magunkban. Szülőtársak segítsék abban egymást, hogy miként osszák be ezekben a napokban a teendőket. A legfontosabb, hogy az otthonainkban nyugalom legyen, és ahhoz, hogy ezt ilyenkor eltudjuk érni, először önmagunkban kell egy megnyugvó állapotot előállítani! Ez a mi belső döntésünk képessége! Akinél esetleg jobban elszabadultak az érzelmi területek, félelmek, kérjenek egymástól vagy szakembertől segítséget!

Minden rendben lesz, most az a legfontosabb, hogy összefogással és egymást segítve részt vegyünk a prevencióban. A biztonságunkat megtudjuk tartani, és ezt a gyermekeinknek is tudjuk biztosítani!

10 pont, miként is beszéljünk a gyermekkel a kialakult koronavírus helyzetről, mit tegyünk, mit ne tegyünk ebben a folyton átalakuló helyzetben;

1. A szülő, a gondozó felnőtt keressen egy nyugodt napszakaszt, amikor békés körülmények között beszélgethet a gyermekkel, tv és rádió nélkül!
2. A beszélgetésben ne azt hegyezzük ki, hogy „nagy baj van”, hanem, hogy „van egy olyan vírusos betegség, amely miatt most jobban kell vigyáznunk magunkra, lehet, hogy majd itthon is fogunk maradni, hogy ne kapjuk el másoktól. Ehhez arra kell figyelnünk, hogy amikor kezet mosunk, akkor fertőtlenítőt is használjunk; ha tüsszentünk, akkor a piszkos zsebkendőt kukába dobjuk, és ha így teszünk, akkor hamarosan már nem is fogunk róla hallani! De most ez eltarthat egy kis ideig” . Itt átvezetném azt, hogy megmutatnám az alapos kézmosást, együtt kipróbálnánk, és ha hiányos a tudása a gyermeknek, akkor megtanítanám. Amúgy is a kézmosás is egy felgyorsult funkció lett, nem elég alapos! A nagy gyermekekkel is! Nem szabad sok információt mondani, hiszen a gyerekeket túlterhelheti a sok információ. Inkább megkérdezném, hogy van-e kérdése, vagy mindennap beszélgetnék vele pár percet, hogy elmondhassa, amivel találkozik, amit hall, és amit lát. Fontos elérnünk azt, hogy ne szorongjanak. Figyeljünk magunkra mi is, hogy otthon hogy beszélünk a kialakult helyzetről, mert előfordul az is, hogy a szomszéd szobában beszélgetünk egy felnőttel telefonon, és ilyenkor mindent meghallanak csukott ajtó mögött is. A nyugalmunk megtartása ebben az időszakban az egyik legfontosabb feladat!!
3. A gyerekek elől érdemes elzárni mindenféle hírforrást. Ha már eddig nézték, letisztázni, hogy nem mindig úgy történnek a dolgok, mint ahogy azt az interneten látták. Vannak kis informatikus gyerekek, akik már elkezdtek kifejleszteni olyan játékot, amiben küzdenek a vírus ellen, és nem sokat alszanak.
4. Nézzenek olyan filmeket, ami erősíti az ember hitét, bizalmát a világban, ez most nagyon fontos! Az érzelmi biztonság, pszichológiai biztonság mindenek előtt!
5. Ne vigyék el a gyerekeket magukkal nagybevásárlásra!!! Most ebben nem kell őket életre nevelni! Nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy milyenek az emberek, ha mohón vásárolnak!
6. Ha utcán közlekedünk, figyeljünk mindannyian ebben az időszakban is a gyerekekre közösen! Egy jó szó, egy kis segítség és odafigyelés sokat jelent minden gyermek számára! Közfeladat! A te gyermeked az én gyermekem is!
7. A gyerekeket fel kell világosítani arról, hogy ne higgyenek el mindenkinek mindent, mert ilyen helyzetekben bizony megjelenhetnek az online térben azok a zaklatók, akik kicsalni próbálják őket a félelmeiket felhasználva, akár rátok hivatkozva! Sőt arra figyeljenek, hogy ti nem fogtok szülőként idegenekkel üzengetni (ez főleg önállóan közlekedő gyerekeknél), sőt a serdülőkkel megállapodhattok valamilyen titkos jelszóban is!
8. Az otthoni instrumentális zene a háttérben nagyon szépen megtudja a lelki életünket nyugtatni! A közös ima, relaxáció, közös sport, együttevés, közös játék, mesélés, fényképnézegetés, nyári tervekről való beszélgetés, humor nézése segíti a családi kohéziót. Menjetek sétálni, focizni, itt a tavasz, most van erre is lehetőség!
9. A kapcsolattartás, oktatás kiváló formája az internet, közösségi oldalak, skype, telefon, messenger stb., használjuk a kapcsolattartáshoz, hogy beszélhessenek a kis barátaikkal, nagyszülőkkel, rokonokkal! Nagyon sokat segíthet ez akkor is, amennyiben életbe lépne az, hogy az intézmények zárnak, vagy bármilyen okból kiesnek a közösségből.
10. Minden nap legyen szó egy kicsit arról, amiket átélnek! Erre a szülőknek is szüksége lehet! Minden nap a megnyugvást próbáljátok kialakítani! Ha ezt látják tőletek, és hallják is, akkor az érzelmi biztonság érzése gyorsan kialakul! Nem szabad azt érezni, hogy nem lehetünk hatással a dolgok alakulására, mert abból születik a pánik. A közösségi összefogás, az egymásra figyelés, és egymás segítése hatalmas erő, amellyel most jelen tudunk mindannyian lenni a társadalomban.

Forrás: Felelős Szülők Iskolája, szöveg: Polus Enikő mentálhigiénés szakember, családsegítő