Ha nem készültem fel megfelelően az életre, nem tanultam eleget ahhoz, hogy megfelelő helyem legyen a világban és számomra szimpatikus munkát tudjak végezni, ha szerencsétlenül választottam párt magamnak, vagy nem látom világosan, hogy mi a dolgom, helyem az életben, akkor a pszichiáter nem segíthet, mert nem vagyok beteg. Akkor meg mit csinál a pszichiáter?
Nos, a pszichiáter olyan orvos, aki az emberi agy vizsgálatával és gyógyításával foglalkozik.
Mindenki tapasztalta már, hogy néhány alattomos, kétértelmű mondat elég lehet ahhoz, hogy gyomorgörcsöt, fejfájást kapjunk tőle. Ugyanígy néhány biztató, megnyugtató szó, képes lassítani a pulzust, elernyeszteni az izmokat. A szavak élettani, biológiai változást okoznak agyunkban, mely változások kémiai üzenetek és hormonok formájában belső szerveinkhez jutnak el. A pszichiáter alapvető gyógyító eszköze a szó, a lelki kezelés, vagyis a pszichoterápia, amelyet gyógyszeres kezelés egészít ki. A pszichoterápia lényege az, hogy a másik emberre igyekszünk hatással lenni célzott, tudatos viselkedési technikákkal – magyarázza Bánki M. Csaba pszichiáter, sok népszerű ismeretterjesztő kötet szerzője. Nem baráti beszélgetés ez, és nem vigasztalás. Amikor a pszichoterapeuta beszélget egy emberrel, akkor a másik ember agyában konkrét biokémiai változásokat idéz elő. Ez műszerrel mérhető. Ha valakinek elmondanak egy viccet, és ő nevet, akkor az agyában mérhető biokémiai folyamatok zajlanak. Ha azonban azt mondják neki, hogy halálos beteg és rövidesen meg fog halni, teljesen más kémiai anyagok váltódnak ki. Kiderült, hogy pontosan olyanok, amelyeket a mai gyógyszerek utánozunk. Tehát beszélgetés úgy hat a másik emberre, mintha beadtak volna neki valamilyen gyógyszert. Tehát a pszichoterápia nem más, mint szavakkal, tréningekkel, feladatokkal indikált biológiai változás.
Mióta az agyat működése közben is lehet vizsgálni, kiderült, hogy szavakkal pontosan ugyanolyan hatást lehet elérni, mint gyógyszerekkel. Persze nagyon nem mindegy, hogy a szavakat ki mondja. Ha egy olyan ember dicsér meg, akire felnézünk, boldogsághormonok tucatjai szabadulnak fel a vérünkben, ugyanez nem történik meg, ha olyasvalaki hízeleg, akiről tudjuk, csak érdekből teszi.
Forrás: Bánki M. Csaba: Az agy évtizedében