2014-2019 között amerikai szakemberek Kalifornia partjai közelében, élő tengerifűvel borított területekre szenzorokat helyeztek ki, amelyek mérték a víz kémhatását. A mérések szerint a tengerifüves területeken 30 százalékkal csökkent az óceán savassága. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy e helyeken ugyanakkora volt, mint az ipari forradalom előtti időkben.
A mérésekből kiderültek az évszakos változások is, mivel a hatás a fotoszintézissel párhuzamos, ez pedig évszakosan eltér. A kutatók azonban úgy vélték, hogy ugyanezen okból nappal lesz csak mérhető a savmentesítés, ám a szenzorok szerint éjjel is (amikor a növények nem fotoszintetizálnak) fennálltak a kedvező viszonyok, bár egyelőre nem világos, hpgy miért. Néha igen hosszú időn át fennmaradt a magasabb pH-érték, ezt szintén nem értik egyelőre a kutatók, de szeretnének a végére járni ennek a meghosszabbodó hatásnak. Mivel számos különböző területen zajlottak a mérések, és a helyszínek közt is különbség mutatkozott, arra is kíváncsiak a szakemberek, hogy e külső körülmények közt mi készteti hatékonyabb savmentesítésre a tengerifű-lakta területeket.
{TsjfKVVftLc}
A tengerifű akár vízi erdőségnek is tekinthető, igen gazdag élővilágnak ad otthont, s ráadásnak a partvonalak fizikai eróziója ellen is véd, ahogy az erdők is óvják a hegyoldalak talaját az eróziótól. Sajnos a tengerifűvel borított területek mérete is csökken, az új kutatási eredmény viszont újabb érvet hozott fel a tengerifű fokozott védelme érdekében.