Fehér ruha, virágok, mosolygó arcok és felhőtlen boldogság. Kislányként mindenki így képzeli élete legfontosabb napját. De, hogy az mikor jön el? Nem tudjuk. Nagyanyáink korában egyszerűbb volt az élet. A család idősebb tagjai kiszemelték a legényt, s a lánynak megmondták, ő a megfelelő. Aztán már csak az ásó, kapa, nagyharang. Látszólag mi szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen lehetőségünk van szerelemből házasodni, de a szabadság azt is jelenti, hogy választanunk kell, s ez nem mindig könnyű.
Talán félünk függeni és felelősséget vállalni, nehéznek tartjuk az alkalmazkodást. Ráadásul, csak nem kopogtat be az igazi. Az a bizonyos, a fehér lovon. Nem baj, gondoljuk, a házasság még várhat, akár hosszú évekig is. A munka, a siker fontosabb. A baj csak az, hogy ketyeg a biológiai óra. Márpedig előbb-utóbb minden nő szeretne gyereket és a munka nehézségein is könnyebb átlendülni, ha mellettünk áll egy partner, aki legalább meghallgat minket. Minden nő életében eljön a pillanat, amikor kezdi úgy érezni, ideje már férjhez menni. Mert gyereket szeretne, és ehhez férfi kell.
Kérdés persze, hogyan vegyük rá a kiszemelt áldozatot a lánykérésre. Merthogy kétféle férfi van. Aki nősülni akar, és aki nem. Most már csak az a kérdés, hogy melyikkel találkozunk. Egy biztos, nem túl szerencsés ötlet az áhított ifjút mindennap elcibálni a menyasszonyiruha-kölcsönző kirakatához. Nem szerencsés az se, ha orvul ráuszítjuk az ismerőseinket, vegyék már rá a nyilatkozatra. Nem szerencsés azzal sem példálózni, hogy a legjobb barátnőnk már háromszor is elkelt, mert a rossz példa nem példa. Célravezető ugyanakkor, ha kimutatjuk előnyös tulajdonságainkat, például titkon felvarrjuk a leszakadt inggombját, vagy meghívjuk egy vacsorára, amit mi magunk készítünk. Vigyázat! Fontos, hogy ehető legyen! Nem árt, ha néhány házisárkány-vonásunkat eltitkoljuk, például nem rendezünk féltékenységi jeleneteket, nem tiltjuk el a barátaitól, nem kiabálunk vele, amiért elfelejtett rózsacsokrot hozni. Kell persze egy cseppnyi csalafintaság is: elmesélhetjük például, hogy kollégánk, az a nagytermészetű, mostanában folyton köröttünk sündörög, és komoly szándékai vannak. (Még ha nem is igaz.) Biztosíthatjuk szerelmünket arról, hogy számunkra egyáltalán nem fontos a házasság, hisz most vagyunk fiatalok, ráérünk még lekötni magunkat egyvalakihez. Van, hogy ez használ, de az is előfordulhat, hogy nem.
