Migrén: kinél, mikor és miért jelentkezik?

A migrén más betegség jele is lehet, illetve bizonyos állapotok jelenlétében nagyobb e fejfájástípus előfordulásának kockázata, ezért a migrén kivizsgálása és kezelése kiemelt orvosi feladat.

Szinte nincs is olyan felnőtt ember, aki ne arról számolna be, hogy élete folyamán egyszer vagy többször, akár rendszeresen átélt és átél fejfájással kísért epizódokat. Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a migrén és más fejfájások kizárólag a modern kor emberének problémái, ez koránt sem igaz, hiszen kis túlzással állíthatjuk, hogy a fejfájás gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. A feljegyzések szerint a történelem és a tudomány nagy alakjai közül sokan szenvedtek migréntől, például Julius Caesar vagy Charles Darwin is. De már több ezer évvel időszámításunk előttről is ránk maradt egy sumér költő műve, melyben olyan pusztító fejfájással ír, melynél akár még a halál is jobb. Nem csoda hát, ha már a régi korok embere is igyekezett magyarázatot találni a migrén okára, az ókori Mezopotámiában például azt tartották, hogy a fejfájós embert gonosz szellem szállta meg. Éppen ezért nem is meglepő, hogy minden igyekezetükkel, akár drasztikus beavatkozások árán is próbálták kiűzni a démont. Ennek jelei azok a régészeti leletek, melyekben megcsonkított koponyák tanúskodnak arról, hogy az ókori orvosok a koponya bizonyos részeinek eltávolításával remélték megszabadítani az érintetteket kínjaiktól. De már Hippokratész feljegyzéseiben is szerepel a migrén, aki az elsők között volt az állapot tudományos igényű dokumentálásában. Évszázadokkal később élt kollégája, Galenus egyetértett Hippokratésszal abban, hogy a migrént a gyomor felől a koponya felé szálló ártó kipárolgások okozzák. A későbbi korok orvosai is számos kísérletet tettek a sok ember életét megkeserítő migrén okának és gyógymódjának megtalálására, a patofiziológiai háttér teljes feltérképezése azonban a mai napig várat magára, ez azonban nem jelenti egyben azt is, hogy teljesen tehetetlenek lennénk a migrénes epizódokkal szemben.

Rezisztens és refrakter migrén

A fejfájás nagyon sokféle formában jelentkezhet, melyek felosztásával, besorolásával hosszú és részletes tudományos dokumentumok sora foglalkozik. Definíció szerint a migrén „olyan, epizodikusan jelentkező fejfájás, melyhez egyéb tünetek (pl. fotofóbia), illetve különböző neurológiai tünetek egyénenként változó együttese társul”. Nemcsak a fejfájásnak általában, hanem ezen belül a migrénnek is számtalan altípusa ismeretes, a mindennapi gyakorlat szempontjából azonban itt most azt a felosztást említjük, mely rezisztens és refrakter migrént különböztet meg. Rezisztens migrénről akkor beszélünk, ha a fejfájás megelőzése céljából alkalmazott, legalább háromféle preventív módszer nem hozza meg a kívánt eredményt, és három egymást követő hónapban havonta legalább 8 napon jelentkezik enyhülni nem akaró, pusztító mértékű fejfájás. Refrakter migrén diagnózisa akkor mondható ki, ha legalább 6 egymást követő hónapon keresztül havonta legalább 8 fejfájásos napról számol be a páciens, melynek megelőzésében minden rendelkezésre álló prevenciós módszer csődöt mond.

A migrén közegészségügyi jelentőségét az adja, hogy mélyre ható negatív befolyással van az érintettek életére, kezdve a munkaképtelenségtől és iskolai hiányzásoktól egészen a családi és egyéb szociális kapcsolatok lazulásáig, sőt akár teljes felbomlásáig, a szociális elszigetelődésig. Az indirekt veszteségekhez járulnak a kezeléssel összefüggő anyagi terhek is. Ráadásul az utóbbi évek kutatásai arra utalnak, hogy a migrén klinikailag progresszív kórállapot képében is jelentkezhet. Ennek fényében különös jelentőséget nyernek – a migrén hatásos és biztonságos kezelésén túl – azok az epidemiológiai vizsgálatok, melyek a progresszió szempontjából leginkább veszélyeztetett személyek azonosításához nyújtanak segítséget, illetve a progresszió lassítását vagy megelőzését célzó intervenciós stratégiák alapját képezhetik.

A migrén prevalenciája

Az egyes szakirodalmi források igen széles határok között adják meg a migrén és nem migrén típusú fejfájások prevalenciáját, ami nem is csoda, mert számos életmódbeli tényező befolyásolhatja az előfordulási gyakoriságot. Ezek közül néhány, a teljesség igénye nélkül: iskolázottság, elhízás, dohányzás, alkoholfogyasztás, alvásminőség, depresszió, családi állapot stb.

Egy közlemény például 28,6%-ban adja meg a migrén élethosszra számított prevalenciáját, melyen belül az aura nélküli migrén aránya magasabb, mint az aurával kísért migrén prevalenciája (5,9%, illetve 3,5%). Ebben a tanulmányban a migrén legfontosabb rizikófaktoraként azonosították a női nemet és a fiatalabb életkort, de ugyancsak nagyobb arányban fordult elő migrén azok között, akiknél depressziót diagnosztizáltak, illetve akik arról számoltak be, hogy rendszeresen rosszul alszanak. Emellett a fizikai aktivitás szerepét is valószínűsítik a szerzők, hiszen magasabbnak találták a migrénaktivitást azok körében, akik keveset vagy egyáltalán nem sportolnak.

De nagyobb populációkat tekintve is a migrén az egyik leggyakoribb neurológiai kórállapot világszerte, melynek globális prevalenciáját 1,1 milliárdra becsülik. Ami az országonkénti megoszlást illeti, az életkor szerint standardizált incidenciaarány 100.000 főre számítva akár 1528,4 eset lehet, ezen belül olyan országokban tűnik a legnagyobbnak, mint például Belgium, Olaszország és Norvégia, miközben a tartomány alsó felén Etiópia van a maga 692,6-es értékével.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a migrén globális prevalenciája az utóbbi három évtizedben folyamatos emelkedést mutat: a Global Burden of Disease (GBD) elnevezésű vizsgálat 2019-ben nyilvánosságra hozott adatai szerint a migrén becsült globális prevalenciája az 1990-ben regisztrált 721,9 millióról 2019-re már 1,1 milliárdra növekedett, és a jövőben további emelkedés prognosztizálható. Ezen belül minden korcsoportban megfigyelhető, hogy a migrén nagyobb arányban érinti a nőket, mint a férfiakat.

A migrén kockázati tényezői

A migrénre hajlamosító körülmények minél teljesebb körű feltárásával nagy epidemiológiai vizsgálatok sora foglalkozott, melyek számos kockázati tényezőt tártak fel. Egy több mint 15 ezer migrénes beteg adatait 77 ezres kontrollcsoporttal összehasonlító vizsgálatban például azt találták, hogy az álmatlanság/alvászavarok, a depresszió, a szorongás, a gyomorfekély és/vagy gasztrointesztinális vérzés, az angina és az epilepszia mind a migrén szignifikánsan emelkedett rizikójával társul. Az is bizonyítottnak látszik, hogy a migrén jelentkezési gyakoriságában biológiai és pszichológiai faktorokon túl krónikus gyulladás fennállása is szerepet játszhat. Ez utóbbi tanulmány szerzői azt találták, hogy a női nem „javára” megmutatkozó nemi különbségek már a pubertás idején megmutatkoznak, és a serdülőkor végére a migrén által érintett lányok aránya kétszerese a fiúkénak. A migrén prevalenciája mindkét nem esetében a felnőttkor legproduktívabb periódusában, azaz 22 és 55 éves kor között éri el a csúcsát.

A migrénes fájdalom intenzitását és gyakoriságát számos testi és lelki tényező befolyásolhatja. Ezek teljes körű felsorolása szinte a lehetetlenséggel határos, ezért csak a legfontosabbakat emeljük ki.

A biológiai faktorok közé tartozik a hormonháztartás egyensúlyának felborulása (ezen belül is az ösztrogénnek és a kortizolnak, kisebb részben a pajzsmirigyhormonoknak tulajdonítanak szerepet a migrén kialakulásában; jelentős részben az ösztrogénhatásnak tulajdonítják a nők egyértelmű felülreprezentáltságát a migrénes betegek körében); a demográfiai faktorok (elsősorban az időskor és a női nem) és a metabolikus zavarok (elhízás, dyslipidaemia, cukorbetegség, magas vérnyomás). Utóbbi körülmény különösen jelentős annak fényében, hogy a felsorolt kórképek a populáció nagy – és egyre nagyobb – hányadát érintik, egyesek közülük már-már népbetegségnek számítanak. A metabolikus szindróma különféle metabolikus zavarok összessége, mely magában foglalja a hasi típusú elhízást, diabéteszt, magas vérzsírszintet és magas vérnyomást. A metabolikus szindróma ismert rizikófaktora az urbanizáció terjedése, a biológiai szükségleteket sokszor jóval meghaladó táplálékbevitel (ennek következtében a hasi zsír felszaporodása) és a mozgásszegény, jórészt ülő életmód. A migrén biológiai kockázati tényezőit illetően ezen túlmenően kutatások folynak a migrén genetikai hátterének tisztázása irányában is, melyek máris több gén lehetséges szerepére derítettek fényt: kiderült például, hogy a MTDH, MEF2D és PRDM16 gén a migrén emelkedett kockázatával társul.

A migrén pszichológiai faktorokkal is összefüggésben állhat. Az adatok azt jelzik, hogy a migrén összefüggésben állhat olyan mentális problémák fennállásával, mint depresszió, szorongás, fokozott stressz, bizonyos fóbiák, pánikbetegség és étkezési zavarok.

Ezen túlmenően egyéb körülmények is befolyásolhatják a migrénes epizódok gyakoriságát és súlyosságát, többek között az alacsony iskolázottság és – részben ezzel összefüggésben – a hátrányos társadalmi és anyagi helyzet. De fokozhatja a migrénes kockázatot a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a droghasználat is. Szoros összefüggés igazolódott a migrén típusa és súlyossága, illetve az alvászavarok (álmatlanság, obstruktív alvási apnoe, nyugtalan láb szindróma, narcolepsia, cirkadián ritmussal összefüggő alvási-ébredési zavarok stb.) között is. A krónikus mingréntől szenvedő betegek körében gyakrabban lép fel általános fáradtság, és nagyobb arányban fordul elő krónikus fáradtság szindróma is, ezzel is hozzájárulva az iskolai és munkahelyi teljesítmény migrén okozta csökkenéséhez.

Összefoglalás

A migrén jelentős közegészségügyi problémát jelent az egyén és a társadalom szintjén egyaránt, direkt és indirekt terheket róva az érintettekre. A migrén előfordulását, a migrénes epizódok gyakoriságát és súlyosságát kockázati tényezők bonyolult rendszere befolyásolja, melyek minél teljesebb feltárása segíti hatásos és biztonságos preventív és terápiás beavatkozások alkalmazását. További kutatások szükségesek a migrén biológiai hátterének teljes körű feltárására, mely egyénre szabott stratégiák kialakítására nyújthat lehetőséget.