Miért halogatunk folyton?

Jó, de miért halogatunk?

A halogatás hátterében állhat önértékelési zavar, rossz beidegződés, szorongás, és persze egyszerű lustaság is. Sok esetben azért nem fogunk hozzá egy munka elvégzéséhez, mert nem érezzük elég felkészültnek magunkat, attól félünk, hogy nem fog sikerülni. Olyasmit vállaltunk, ami meghaladja az erőnket, ezért nem merünk belevágni. A halogatás oka lehet a gyerekkorból hozott életvezetési szokás is. Szüleinktől is ezt láttuk. Vannak emberek, akik gyorsan túl akarnak lenni a kellemetlen feladatokon, hogy utána nyugodtan pihenhessenek. Mások ellenkezőleg, mindent az utolsó pillanatra hagynak. Jórészt nevelés kérdése, hogy ki melyik csoportba tartozik. De a halogatás oka lehet egyszerű lustaság is. Nem vagyunk egyformák. Vannak közöttünk nagy munkabírású, teljesítménycentrikus emberek. Mások lassabban, kevésbé intenzíven élnek, számukra az élet nagyobb terhet jelent.

A feladataikat, döntéseiket gyakran halogató, bizonytalan emberek általában szorongásokkal küzdenek és hajlamosak a depresszióra. Nem tehetnek róla. Lelki alkatuk ilyen. Ők azok, akik nem tudnak nemet mondani, ha a főnökük külön feladattal bízza meg őket, vagy ha a barátnőjük éjfélkor telefonál, hogy átjönne elmondani szakítása történetét. Pedig legszívesebben közölnék főnökükkel, hogy munkabírásuk határai felé közeledik, nem tudnak új feladatot vállalni. Pedig legszívesebben megmondanák a barátnőjüknek, hogy már aludni készülnek. Ők azonban képtelenek nemet mondani. Erejükön felül vállalnak és lecsukódó szemmel hallgatnak. A következmény pedig az állandósuló fáradtság, a munka tologatása egyik napról a másikra. És persze mindezek következménye a fokozódó szorongás, a munka vagy barátság elvesztésétől való félelem. Pedig csak annyit kellett volna mondani, hogy szívesen megtenném, de sajnos, most nem megy.