Miért nevetnek a babák?

A nevetés képessége jóval régebbi a beszédnél, olyan agyi régiók működnek nevetés közben, amelyek igen ősiek, még egyes állatoknál is megfigyelhető hasonló reakció. A kutató a felnőttek esetében arra jutott, hogy a nevetés az evolúciós válasz arra, ha valami különös, valami zavaró, ellentmondásos dolgot tapasztalunk.

Azonnali reakció arra, amikor a meglepetésben már benne van a rá adott válasz is, olyasmi, amivel megnyugtathatjuk magunkat és másokat arról, hogy ami történik, nem veszélyes, a veszélyesnek tűnő dolog voltaképp ártalmatlan. A felnőttek esetében tehát a nevetés a félelem, a veszély elmúltát jelzi, emiatt van, hogy sok felnőtt és gyerek is nevet a hullámvasúton ahelyett, hogy halálfélelmében sikoltozna.

No de mi a helyzet a kisgyerekekkel?

A professzor szerint a gyermekeknél sem az öröm kifejezése csak a nevetés, az eltérő életkorokban más és más feladata van, ráadásul a csecsemők jóval hamarabb nevetnek, mint a nyelvről vagy a szójátékokról a legkisebb elképzelésük is volna. A babák már születésük után egészen hamar megtanulnak kacagni, ekkor még csak azért, hogy a rájuk nevető szülőket utánozzák, és kivívják azon elismerését.

Gyakorlatilag mindent így tanulnak meg: utánzás és pozitív visszajelzés útján. Azután később fokozatosan kezdenek elszakadni a szülőktől, felismerik, hogy ők maguk külön lények, s ekkor alakulnak ki az első önálló érzéseik, véleményük.

Észreveszik a furcsaságokat, ha valami nem illik oda, ahol találkoznak vele, és ez szórakoztató, zavaró, vagy izgalmas számukra. Ide illeszkedik a nevetés: egy pillanatnyi meglepődést követően ráébrednek a helyzet veszélytelenségére, ártalmatlanságára.

5-6 éves kortól aztán kezdik az elvont dolgokat is megérteni, ekkortól fogják fel a viccek tartalmát is. Ekkorra a korábbi énközpontúságon túllépve egyre jobban megértik mások motivációit, és innentől kezdve a nevetésük oka hasonló a felnőttekéhez.

A nevetés alakulása a kisgyerek mentális fejlődését tükrözi.

No és miért nevetnek a szülők a kisbabájukra?

A boldog mosoly könnyen érthető, a nevetés azonban ennél komplexebb dolog. Ha a szülő ránéz a kisgyerekére, egy pillanatra elbizonytalanodik: a babák ugyan emlékeztetnek a felnőtt emberekre, ám mégsem úgy viselkednek, mint egy felnőtt, és beszélni sem tudnak.

Ezt, a másodperc törtrészéig tartó csodálkozást követi a boldog felismerés: ez az ő szeretett babájuk.

A kutató arra ösztönöz minden szülőt, hogy minél többet nevessen a babájával, ez nemcsak a szülőnek tesz jót, hanem a kisgyerekre, a viselkedésére és a jóllétére is remek hatással van.

Borítókép: Envato Elements