Miért annyira különleges a Braille-írás?

A speciális módszer és ábécé a vakok számára is lehetővé tette a folyamatos olvasást, ám kifejlesztése nem ment könnyedén. Louis Braille átérezte a vakok helyzetét, mivel gyermekkorában egy baleset következtében maga is megvakult. 10 éves korában került Párizsba, a Vak Gyermekek Intézetébe, amelyet 1821-ben meglátogatott Charles Barbier feltaláló is, aki egy különleges pontírásos módszert mutatott be az intézmény oktatóinak.

Barbier korábban Napóleon kérésére fejlesztette ki ezt a módszert, amely katonai célokat szolgált: lényege, hogy a katonák sötétben is kommunikálhassanak. Ám utóbb kiderült, hogy a módszert nem érezték könnyen tanulhatónak, így használatát végül elvetették.
Ez a rendszer még meglehetősen bonyolult volt, ám Braille leegyszerűsítette egy varrógép segítségével úgy, hogy egy karakter legfeljebb 6 pontból, illetve két sorból álljon (elrendezését tekintve úgy képzelhetjük el, mint egy dominót). Külön nehezíti az ilyen írások elkészítését, hogy az apró domborulatokat a papír másik feléről, vagyis tükrözve kell „kinyomtatni”.

Mivel a karakterek eltérőek lehetnek, minden nyelvhez külön Braille-írás tartozik, a magyar verziónak is megvannak a maga sajátosságai. A Braille-íráshoz nélkülözhetetlen a sorvezető és a stílus használata, és fontos tudni, hogy a jobb kitapintás érdekében a karakterek sokkal nagyobbak, mint a nyomtatott betűk – tehát egy mű ezzel a módszerrel leírva egy jóval vastagabb kötetet eredményez.

A tapintáson alapuló olvasás más képességeket igényel, mint a klasszikus olvasás. Az olvasónak figyelnie kell, hogy bár nyomást gyakorol a szövegre, közben ne tegye tönkre azt. Ehhez különböző technikákat fejlesztettek ki: pl. érdemes a két mutatóujjat használni, illetve a bal kéz már kikeresheti a következő sort, amíg a jobb kéz „olvas”. Különböző tanulmányok azonban igazolták, hogy a jobb- és balkezesség nehezítheti az ilyen típusú olvasás elsajátítását.

Talán ezért fordulhat elő, hogy bármennyire is meglepő, de hazánkban a vakok és gyengénlátók csupán 10 százaléka ismeri a módszert, és világszinten sem magasabb ez az arány. Forradalmi találmány, ám megtanulása rendkívül bonyolult és rengeteg türelmet igénylő folyamat, és elsajátítását tovább nehezítheti, ha a tanuló felnőttként vesztette el a látását.
Éppen ezért a fiatalabb generáció körében a digitális módszerek terjedtek el, pl. az olyan fejlesztések, amelyek egy képernyőn megjelenő szöveget hangosan fel is olvasnak. Kétségtelen, hogy ezek a technikai újítások lehetővé teszik a vakok és gyengénlátók számára a külvilággal való még könnyebb kapcsolatteremtést, az internethasználatot és a tanulást is, ezért egyes kutatók szerint a jövőben a Braille-írás veszíthet jelentőségéből. Már csak azért is, mert a Braille-módszerrel lejegyzett kötetek előállítása rendkívül költséges, méretükből adódóan tárolásuk is nagyobb helyet igényel, és egyre kisebb igényt tartanak rá az érintettek, így nem kifizetődő a bonyolult előállítási folyamat.

Érdekesség, hogy a világon legtöbb nyelvre lefordított mű, a Biblia is csupán kb. 40 nyelven készült el Braille-módszerrel, ugyanakkor nemcsak írott szövegek, hanem pl. kották is fellelhetőek Braille-módszerrel megszerkesztve, sőt Németh Ábrahámnak köszönhetően egy speciális verziójával még matematikai képletek is lejegyezhetőek.

Bár a modern módszerek lassan kiszoríthatják a Braille-módszert, ám jelentőségére minden évben igyekeznek felhívni a figyelmet, és használói számára világszerte rendeznek olvasási, szerkesztési és lektorálási versenyeket is.
Mindent összevetve korai lenne a módszer eltűnéséről beszélni a modern technológiai megoldások ellenére, és azt sem felejthetjük el, hogy a Braille-módszer 200 éve teszi könnyebbé a vakok és gyengénlátók életét, ami mindenképp méltóvá teszi arra, hogy a legnagyobb jelentősége találmányok között tartsuk számon.