Kristályok a vizeletben: a vesekövesség

A vízben oldható méreg- vagy felesleges salakanyagokat a vese választja ki a szervezetünkből, amik a vizelettel kiürülnek. Előfordul, hogy ezekből az anyagokból az egyik összetevő olyan nagy mennyiségben van jelen, hogy a vizelet nem képes feloldani, ilyenkor kristályos szerkezetű kövecskék képződnek, amelyek lerakódnak a vesében. Ezt – a férfiaknál közel négyszer gyakrabban előforduló – folyamatot vesekövességnek, nephrolithiasis-nek hívjuk.

A lerakódás lehet homokszerűen finom, de kialakulhatnak különböző nagyságú, akár több centiméteres átmérőjű kövek is. A kövecskék anyaga leggyakrabban valamilyen só, például kalcium-oxalát és kalciumfoszfát, illetve a húgysavból kristályosodott urát, valamivel ritkábban karbonát. Anyagcsere-betegséggel (cisztinúria) függ össze a cisztinkövek kialakulása, a gyorsan növekvő, magnéziumot, ammóniát és foszfátot tartalmazó, ún. struvitkövek képződésének hátterében pedig gyakran húgyúti fertőzések, gyulladások vannak.

Tünetmentes is lehet, de heves fájdalommal is járhat

A vesekövesség nem mindig jár tünetekkel. Ha a kő annyira kicsi, hogy szabadon ki tud ürülni a húgyutakon keresztül, vagy ha annyira nagy, hogy nem mozog, hanem stabilan „megül” a vesekehelyben, akkor nem feltétlenül okoz panaszokat. Ha viszont például egy babszemnyi kristály úgy ékelődik be a húgyvezetékbe, hogy elzárja azt, esetleg tüskés, hegyes kiszögelléseivel sérülést okoz, akkor heves deréktáji fájdalmat, görcsöket, hányingert okozhat. A bajt véres vizelet is jelezheti.

A vesekövesség esetén az elzáródás miatt pangó vizelet sokszor jár együtt húgyúti fertőzéssel, amit laboratóriumi vizeletvizsgálat mutathat ki. A vizeletüledékében található ionokból gyanítható, hogy milyen anyagú kristályok alakultak ki. A legpontosabb eredményt azonban az ürített kő laboratóriumi elemzése adja. A kövek megjelenhetnek egyszerre mindkét vesében, de érinthet csak az egyik vesét, pontos elhelyezkedésükről és méretükről első körben a hasi ultrahangvizsgálat tájékoztatja a szakorvost.

A vesekő okai között étrendi okok és genetikai hajlam is szerepel

A kristályok kicsapódása mögött egyaránt állhatnak genetikai okok (anyagcsere-betegségek, öröklött hajlam) és helytelen táplálkozási szokások, elégtelen folyadékbevitel is. Ha ugyanis a vizelet besűrűsödik, tehát valamely összetevő aránya megnő benne annyira, hogy már nem képes feloldani azt, akkor ezek kristályos só formájában könnyen kicsapódnak.

A jelenséget okozhatja az adott anyagot nagyobb mennyiségben tartalmazó táplálék. Például az oxalátkövek kialakulását elősegítheti, ha sok oxalátot tartalmazó kakaót, különféle teát, sóskát fogyaszt vagy például, ha túladagolja valaki a C-vitamint. A magas kalciumtartalmú étrend pedig bizonyos kőképző állapotokban megnöveli a kalcium-foszfát anyagú kövek kialakulásának esélyét. Az urátkövek az állati eredetű fehérjékben, purinban túlságosan gazdag étrend mellett fordulhatnak elő gyakrabban, mivel ez az alapja a húgysavak felszaporodásának.

A vesekő kezelési lehetőségei

A kisebb méretű, homokszerű vesekövek legtöbbször a vizelettel együtt természetes úton kiürülnek, ezekben az esetekben nincs szükség kezelésre, legfeljebb a szokottnál bőségesebb folyadékbevitellel lehet elősegíteni ezt a folyamatot. Általában a fél centiméternél nagyobb átmérőjű, vagy megakadó kövek esetében azonban ez nem elegendő: ilyenkor ultrahangos kőzúzással készítik elő kiürülésüket. Ha ez nem vezet eredményre, endoszkópos beavatkozás vagy bonyolultabb kőeltávolító műtét is szükségessé válhat. A vesekövességgel együtt járó egyéb panaszokat, például a húgyúti fertőzést, a fájdalmat gyógyszeresen kezelik. Aki hajlamos a vesekövességre, annak megelőzésképpen ajánlatos tünetmentes időszakban is vigyázni a bőséges folyadékbevitelre, és arra, hogy óvatosan fogyasszon az adott összetevőt tartalmazó ételféleségekből, de a rendszeres mozgás is hozzájárul a megelőzéshez.

Forrás: bhc.hu