Ennek fő alkotói a T-lymphocyta sejtek, amelyek képesek közvetlenül is megtámadni a testidegen anyagokat. Az újszülötteknél csak azok az ellenanyagok biztosítják a szervezet védelmet, amelyeket a születés előtt a magzat az anyától kapott. A szervezet saját ellenanyagai és a T-lymphocyták csak azt követően válnak védelmezővé, miután megtörtént az első találkozás az idegen anyaggal. Ez az alapja a védőoltásoknak is, ugyanis a testidegen anyagok (úgynevezett antigének) bejuttatásával megadják a lehetőséget az immunrendszernek, hogy felismerje a legyengített vagy inaktivált formában lévő, egyébként kórokozó baktériumokat vagy vírusokat. A szervezet ezt követően védetté válik, és amikor legközelebb ismét találkozik a mikroorganizmussal, már hatékonyan képes védekezni ellene.
A szervezet azonban nem csak a mikroorganizmusokkal szemben képes fellépni, hanem felismeri a testidegen szöveteket is. Van, amikor ez nem kívánatos: tipikus esete ennek a szervátültetés, amikor a transzplantált személy szervezete, illetve immunrendszere támadást indít a beültetett szerv, szövet ellen. Ezt a folyamatot hívják kilökődésnek. Ennek elkerülésére olyan gyógyszereket (úgynevezett immunszuppresszánsokat) adnak a szervátültetésen átesett személynek, amelyek csökkentik az immunrendszer aktivitását. (Erre elméletileg nincs szükség abban az esetben, ha a transzplantált személy és a szervadományozó egypetéjű ikertestvérek.)
A daganatos sejtek néha eléggé különböznek a normál sejtektől, így az immunrendszer képes felismerni és megtámadni őket. Sajnos az immunválasz önmagában rendszerint nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a daganat metasztatizálódását (szétszóródását) a szervezetben.
forrás: www.labtestonline.hu