Mi állhat a munkafüggőség hátterében?

Miközben nagyon sok hasonlóságot mutat a drog- és alkoholfüggőséggel, szakmai körökben vita van arról, hogy betegség-e a munkafüggőség. Nincs még elég tudományos bizonyíték ahhoz, hogy szenvedélybetegségnek lehessen nevezni, ráadásul a szerencsejáték- vagy a videójáték-függőséggel összehasonlítva alig születnek kutatások a témában.

„Az érintettek valójában nem is szeretik a munkájukat, azért dolgoznak, hogy értékesnek tartsák őket” – mutatott rá Kun Bernadette, az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék docense. Gyakran családi vagy párkapcsolati gondok elől menekülnek a munkába, hogy végre ne kelljen ezekkel foglalkozniuk. Szintén jelezheti a problémát, ha valakinek a munkája miatt van rendszeres konfliktusa a családjával, vagy annyira túlterheli magát, hogy emiatt már nem tud aludni.

„A munkafüggőket egy erős belső kényszer hajtja: nem azért dolgoznak, mert szeretik, amit csinálnak, hanem hogy bebizonyítsák maguknak és a környezetüknek, hogy értékesek. A munkafüggők sokkal szorongóbbak, alacsony az önértékelésük, kevésbé érzik magukat okosnak, ügyesnek a szakmájukban, erős perfekcionizmus jellemzi őket” – sorolta a tüneteket a PPK tanszékvezetője.

A probléma hátterében az állhat, hogy gyerekkorukban folyamatosan bizonyítaniuk kellett a szüleiknek, csak akkor kaptak dicséretet, szeretetet, ha jó jegyet szereztek vagy elvégeztek valamilyen házimunkát. Azért dolgoznak sokat, hogy ne szégyenüljenek meg, ne érezzék rosszul magukat. A családi háttéren kívül sokat számít a munkakörnyezet, és a társadalmi-kulturális közeg is. A távol-keleti kultúra például erősen támogatja a problémás munkavégzést, egy 2020-as reprezentatív kutatás szerint a dél-koreai lakosság közel 40 százaléka munkafüggő.

Közismert, hogy a túlzott munkavégzés szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet. Kun és munkatársainak saját kutatása az érinettek beszámolói alapján vette számba az egészségügyi következményeket. A megkérdezettek egyértelműen a túlzott munkavégzésnek tulajdonították az olyan problémákat, mint a magas vérnyomás, diabétesz, alvászavar és gyomorbetegségek. A testi tünetek egy része azért jelent meg náluk, mert a munka miatt elhanyagolták a testmozgást, és kevésbé figyeltek oda, hogy mit esznek.

Kiderült az is, hogy a szellemi munkát végzőket érinti leginkább a munkafüggőség, hiszen ők bárhonnan dolgozhatnak, egy pénztáros ugyanakkor nem tudja hazavinni a munkáját. Szintén magasabb a kockázat azoknál, akik rugalmas vagy változó munkarendben dolgoznak. A civil szférában és a segítő munkakörben dolgozók között is nagyon gyakori a jelenség: számukra önigazolást is jelenthet, hogy azért dolgoznak sokat, mert másokon segítenek.

A problémát fokozza, hogy a médiában még mindig inkább pozitív színben jelenik meg, ha valaki munkafüggő. „Ha azt mondom, hogy nekem mindenem a munka, azzal azt mutatom, hogy milyen szorgalmas, lelkiismeretes, elkötelezett vagyok. Kevesen is ismerik be, hogy problémájuk van a túlzott munkavégzéssel, még kevesebben kérnek segítséget.”

A kutató szerint a cégeknek is érdekük, hogy foglalkozzanak a problémával. A túlzásba vitt munka előbb-utóbb ugyanis a hatékonyság rovására mehet, és megnő a kiégés veszélye is. Együtt dolgozni sem egyszerű a munkafüggőkkel, nehezen delegálnak feladatokat, mindent ők akarnak megcsinálni. Egy jól működő szervezet felismeri, hogy hosszú távon nem segít, ha kizsákmányolja a dolgozóit.