Mesterséges vesével váltanák ki a dialízist

A veseelégtelenségben szenvedő betegeknek általában rendszeres dialízisre van szükségük, ami egy invazív és még napjainkban is meglehetősen kockázatos kezelés. Többek között ezért olyan örvendetes hír, hogy a Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i lerakatának (UCSF) kutatói nemrég sikeresen leteszteltek egy újfajta, beültethető és gyógyszer nélkül működő, „biomesterséges” vesét.

Általánosságban a vesék számos létfontosságú funkciót látnak el a szervezetben. Amellett, hogy a vérből kiszűrik a méreg- és salakanyagokat, többek között a vérnyomást és az elektrolitkoncentrációt is szabályozzák. Mondani sem kell, hogy ezen funkciók mesterséges reprodukciója rendkívül nagy próbatételt jelent. A veseelégtelenségben szenvedő emberek esetében ennek a kihívásnak igyekszik megfelelni például a dialízis terápiája is, ám ez időigényes és kényelmetlen eljárás. Hosszabb távú megoldásként vesetranszplantációt szoktak végrehajtani a pácienseken, ami ugyan visszaállíthatja a magasabb életminőséget, de azzal jár, hogy immunszupresszív gyógyszereket kell szedni az új szerv kilökődésének megelőzése érdekében.

Az UCSF csapatának egy olyan biomesterséges (élő és mű elemeket egyaránt tartalmazó) vesét sikerült kifejleszteniük, amelyet szintén be kell ültetni a betegbe, ám az említett orvosságok, sőt még a gyakran szükséges vérhígítók alkalmazása nélkül is megbízhatóan képes ellátni a funkcióit.

A készüléket két fő komponens alkotja

A szilíciumból készült félvezető membránokból álló vérszűrő feladata, hogy a vérből a salakanyagokat eltávolítsa. A módosított vesetubulussejteket tartalmazó bioreaktor ezzel szemben a vízmennyiség, az elektrolit-egyensúly és más anyagcsere-funkciók szabályozásáért felel. A membránok rendeltetése például az is, hogy ezeket a sejteket megvédjék a beteg immunrendszerének támadásaitól.

A kettő részegység bizonyos korábbi „vizsgákon” külön-külön már bizonyított, ám most kiderült, hogy egyetlen eszközbe sűrítve is megbízhatóan teljesítenek. A vesetubulussejtek a közeltmúltbeli kísérleteket például épségben átvészelték, és a tesztek lebonyolítása folyamán végig megfeleltek a rendeltetésüknek.

Az új fejlesztés további előnye, hogy a nyertes kombinációból összeálló biomesterséges szerv mindezeken felül „vérnyomás-meghajtású”, vagyis se szivattyúkra, se külső áramforrásra nincs szükség a működtetéséhez.

Shuvo Roy, a projekt vezető kutatója szerint most, miután kiderült, hogy a vérszűrő és a bioreaktor párosítása hatékony rendszert eredményez, a tudósok immár a szigorú preklinikai vizsgálatokra és klinikai tesztekre is elkezdhetik felkészíteni a szerkezetet.