30 ezer edzőterembe járó ember és több mint 3000 egészségügyi dolgozó viselkedését tudták vizsgálni, ez utóbbi esetben rádiófrekvenciás azonosítók segítségével.
„A gépi tanulás lehetővé tette, hogy több száz különféle változót figyeljünk meg, amelyek előrejelezhetik azt, milyen kimenetele lesz a viselkedésnek.
Nincs szükség arra, hogy egy konkrét tényezőn alapuló, kész elméletből induljunk ki, mivel a gépi tanulás elvégzi a munkát és megtalálja a lényeges tényezőket” – magyarázta Anastasia Buyalskaya, a kutatás vezetője.
A rádiófrekvenciás kézmosás-regiszter egy olyan rendszer, amely ellenőrizhetővé teszi, hogy az orvosok és ápolók, miután egy beteggel kontaktusba kerültek, mindig mossanak kezet. Mivel nagyon sok helyen nő a kórházi fertőzések száma, ennek megfékezésére találták ki e módszert. A dolgozó ruháján viselt RFID kártya hasonló ahhoz, amit a boltok lopásgátlóiba vagy a háziállataink mikrocsipjébe építenek, ha a leolvasó közelébe kerül a kártya, a leolvasó rögzíti annak azonosítóját, s ebből kiderül, hogy elegendő alkalommal történt-e kézmosás. Ha komplex rendszer áll rendelkezésre, akkor olyan adatokat is rögzít, hogy mennyi ideig mosott kezet az illető, vagy épp használt-e szappant. Ugyanilyen rendszert használhatnak például az élelmiszeriparban is.
A PNAS folyóiratban közölt eredmények szerint nem létezik általános érvényű idő, ami mindenféle szokásnál azonos lenne, vagyis nem igaz, hogy 21 nap mindenre elegendő.
A sportolás szokássá válásához a vizsgálatok szerint mintegy 6 hónapra volt szükség, míg a kézmosást pár hét alatt mindenki szokásává tette. Egészen más tényezők határozták meg azonban ezeket.
Az edzésre járás esetén igen fontos volt a két edzés közt eltelt idő, vagyis minél régebben járt valaki utoljára edzésen, annál kisebb esélye volt annak, hogy szokásává váljon a rendszeres edzés.
Nem számított például, hogy milyen napszakban megy az ember, ám az edzőterem-látogatók több mint kétharmada hétfőn és kedden szeretett járni.
Kiemelt kép: pexels.com