Meglepő dolog derült ki azokról, akik magányosak

Elgondolkozott már azon, hogy miért látják egészen másként a világot egy olyan ismerősével, aki amúgy nagyon magányos? Úgy tűnik, a Los Angeles-i USC Dornsife kutatói megtalálták a választ: míg a nem magányos egyének hasonló mintákat mutatnak az agyi információfeldolgozásban, addig a magányosok mintái igencsak egyediek, még egymástól is eltérőek.

A vizsgálatba 66 elsőéves főiskolást vontak be, és fMRI-készüléket használtak agyi mintáik leképezésére, miközben a résztvevők különféle témájú videókat néztek. A videók többféle forgatókönyvet kínáltak az elemzéshez. A vizsgálati alanyoknak még a szkennelés előtt ki kellett tölteniük egy olyan kérdőívet, amellyel az egyén szubjektív magányérzését, illetve társadalmi elszigeteltség érzését méri.

A válaszok alapján két csoportba (magányosok, nem magányosok) sorolták a résztvevőket, majd ezután következett agyuk vizsgálata. A két csoport agyi képalkotó adatainak összehasonlítása után kiderült, hogy a magányosabb egyének több eltérő és egyedi agyi feldolgozási mintát mutattak, mint nem magányos társaik.

Ez a megállapítás azért jelentős, vélik a kutatók, mert feltárja, hogy a neurális hasonlóság, amely arra utal, hogy a különböző egyének agyi aktivitási mintái mennyire hasonlóak, összefügg a világ közös megértésével. 

Ez a közös megértés fontos a társadalmi kapcsolatok kialakításához. A magánytól szenvedő emberek nemcsak kevésbé idomulnak a társadalom világfeldolgozó normáihoz, hanem minden magányos ember egyedi módon is különbözik egymástól. Ez egyfajta ördögi körré válhat, ugyanis az egyediség tovább befolyásolhatja az elszigeteltség érzését és a társadalmi kapcsolatok hiányát.

A továbbiakban olyan embereket vizsgálnának, akiknek ugyan vannak barátaik és társadalmilag is aktívak, de mégis magányosnak érzik magukat. Emellett azt is kutatnák, hogy milyen konkrét helyzeteket dolgoznak fel másképp a magányos emberek.

Borítókép: elements.envato.com