Magas pulzus, szívritmuszavar? Tanácsok a sportoláshoz

Egyénileg dől el, kinél mit jelent a magas pulzus

Ahhoz, hogy képet kapjunk a pulzusunk alakulásáról, néhány hétig érdemes megmérni az ébredési-, a nyugalmi- és a terhelés során kialakuló értéket. Ez alapján kirajzolódik egy kép, amelynek megítéléséhez tudni kell, hogy a normál értékek elég széles határokon belül mozoghatnak. Az általánosan elfogadott nyugalmi pulzusszám 50-80 ütés/perc közt mozog ugyan, de egy edzett sportolónál nyugalomban a 40-50 ütés/perc is normálisnak tekinthető. A legtöbb embert azonban a magas pulzusérték ijeszti meg, amelynek ugyanakkor számos oka lehet, mint például a koffein, a hormonális változások, a stressz és a félelem, amelyet akár egy orvosi vizsgálat is kiválthat. Terheléskor szintén megemelkedik a pulzus, a kérdés csak az, mennyire és miért.

Baj, ha edzés közben lesz magas a pulzus?

Nyilvánvaló, hogy minél intenzívebb az edzés, annál magasabb a pulzusszám. Komolyabb sportolók tudják, hogy céljaik eléréséhez melyik pulzustartomány a kívánatos, és képesek is azon belül edzeni. Profiknál és hobbisportolóknál az is gyanús lehet, ha szubjektíven könnyebbnek ítélik meg az adott fizikai aktivitást, mégis magas pulzusértékeket tapasztalnak a mérés során. Ez már egy olyan jelenség, amellyel mindenképpen kardiológushoz kell fordulni, hiszen akár szívritmuszavar is állhat a háttérben. A tachycardia, vagyis a megszokotthoz képes túl szapora szívverés ugyanis elhanyagolt esetben komoly gondot okozhat. A teendő tehát ilyen esetben az, hogy az adott helyzetben erősen visszaveszünk az edzés intenzitásából (ne álljunk le túl hirtelen, hanem kezdjünk el sétálni), majd ha kissé rendeződött a pulzus, érdemes leülni vagy lefeküdni. Amennyiben pedig többször tapasztalunk ilyen problémát, esetleg túlzott izzadással, szédüléssel, mellkasi fájdalommal együtt, jelentkezzünk be egy kardiológiai kivizsgálásra. Azt is jó tudni, hogy egyes ritmuszavaroknál a pulzusszám és a szívfrekvencia különbözhet, ilyenkor csak EKG-vizsgálat, vagy például okosórához csatlakozó szívfrekvencia-mérés ad pontos képet.

Hogyan sportolhatunk, ha kiderül, hogy szívritmuszavarunk van?

A szívritmuszavarral élőknek fontos tudniuk, hogy csupán nagyon kevés olyan formája van a ritmuszavarnak, amikor a sportolás veszélyes lehet. De még ilyenkor is érdemes gyógytornász vagy orvos által felügyelt mozgást végezni – alapos sportkardiológiai kivizsgálás után. A szívritmuszavarok döntő többségében a fizikai aktivitás nem csak megengedhető, de kifejezetten ajánlott.   

– Akik korábban nem mozogtak, hanem éppen a diagnózis hatására szeretnének tenni az egészségükért, konzultáljanak kardiológussal és mozgásterapeutával, hogy kidolgozhassanak egy biztonságos edzéstervet. Kezdetben elég csupán 5-10 percet tempósan sétálni, később pedig fokozatosan emelni az időtartamot, a távot, és ha nem kellemetlen, a sebességet. A cél a heti legalább 150 perc közepes intenzitású kardiomozgás és 2 x 20-30 perc izomfejlesztő mozgás lenne – egészségeseknek is. Akik már korábban is aktívan éltek, azoknak a kivizsgálás segíthet egy új, megfelelő edzésterv és intenzitás kialakításában – hangsúlyozza dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa.

– Ebben a folyamatban fontos a 24 órás Holter EKG-vizsgálat, és a terheléses EKG-vizsgálat. Előbbi a különböző tevékenységek alatti szívműködést monitorozza, utóbbi a szív vérellátását ellenőrzi. Egész pontosan azt, hogy a koszorúerek mennyire képesek fokozott oxigénigény mellett (vagyis fizikai terhelés közben) megfelelő mennyiségű vért szállítani a szívizomnak, illetve oxigénhiány esetén a szívizom milyen tünetekkel reagál – jelentkezik-e fájdalom, nehézlégzés, esetleg ritmuszavar. Az is kiderülhet, mi az az aktivitási szint, ami még jól tolerálható a szív számára. Előfordulhat például, hogy 10 km/óra sebességgel már nem ajánlott futnia egy páciensnek, de a 8 km/órás kocogás kimondottan jót tesz. A cél tehát mindenképpen a biztonságos és hatékony mozgás beillesztése az életmódba, szükség esetén rendszeres kardiológiai kontroll mellett.

Forrás: KardioKözpont