Lenne rá igény... I.

Más lenne persze a soraimból áradó hangulat, ha akkor nem a tíz hónapos gyermekem, hanem én magam vagyok éhes, és teszem azt, épp nizzai salátát kívánok összeütni a csomagtartóban! Ha feleségemet nem oktatom ki jó előre, hogy bízzon az euroatlanti értékesítési szemlélet kereslet–kínálat összefüggéseiben, hogy a töltőállomás egy összetett gazdasági egység, pont ott ne lenne ilyesmi!? De nem volt... Így most a szegény tulajdonost és/vagy üzemeltetőt veszem célba, így használva ki a sajtó nyilvánosságát. Csak azért, mert valaki „okosba“ bepakolt egy raklap acetic acidot a shopba, mert az pillanatnyilag jó üzletnek tűnt? Igen! És nem csak ezért, és nem csak őt!


Mindenki előtt magamat... A magazin előző számában megfogalmazott, „nem szeretem, ha hülyének néznek” retorikát immáron az erős radikalizálódás váltja fel fejemben; jelentem, már azt sem kedvelem, ha azzá tesznek… Pedig hagyom minduntalan. Hol bölcs mosollyal, néha passzív rezignációval, gyakran őrjöngve veszem tudomásul, hogy igen, ezt megint meg lehetett csinálni! Velem! Tehetséges untermanja vagyok a klasszikus bohóctréfák sokaságának.
„Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha ...“, ne tovább, álmatag királyfi, akkor! Hát veszem én a fáradságot, hogy szóvá tegyek bármit is, esetleg a megértés vágyával szemeimben rákérdezzek a rendszer vélt hiányosságaira? Nem veszem. Csak azt, amit elém raknak. Na, látom!
Persze a karvaly-, no meg a vércse- és harkálytőke (értsd: közép és kisvállalkozások), a piaci rengeteg tettesei, áldozatai egyszerre. Az meg az én hibám, hogy az értem zajló versengésben mind gyakrabban zsákmányállat gyanánt veszek részt. Holott a szolgáltatások területén választási lehetőségeim legalább a pénztárcám vastagságával egyenesen arányosak. Jó, ha jóhiszeműségből, hanyagságból, illetve a nagyon-nagyon elfoglaltságtól szédülten nem olvasom el az apró betűt, ne másra, magamra vessek! Ez kérem a kapitalizmus természetrajza, cirka kétszáz esztendős csúszással, de akkor is. Mit tegyünk, igazságtalan a történelem, mint Mátyás király kivételével minden és mindenki más...
Az üzlet állítólagos tisztátlansága tehát nem új a nap alatt, szigorú törvények, versenyhivatali, fogyasztóvédelmi korlátozások szabályozzák napjainkban.  
Ha már itt tartunk, tegye fel, kérem, a kezét, aki részt vett a szeptemberben zárult fogyasztóvédelmi konzultációban? Én például nem, pedig nemzeti volt, tehát feltételezem, véleményemre számítottak! Még akkor is, ha a kérdőívben feltüntetett, mindösszesen tucatnyi felvetésben már a remélt válaszok is helyet kaptak...  Folytassuk hát innen a tudatos vásárlói magatartás elemzését decemberben, mikor általános fogyasztásunk amúgy is, az önfeledt ünneplések sorozatának kapcsán, a célegyenesbe fordul. Hajrá! Ha máshogy nem megy.