Legyen szebb a jövő!

A világ bizony kifordult önmagából. Volt olyan falu, ahol a 27 menekültből 4 nő és a többi gyermek. Tehát 23 gyereket hozott át összesen négy asszony a háborús övezetből, ami azt jelenti, hogy a rokonok rábízzák egymásra a gyermekeiket valamilyen „szebb jövő” reményében. Nem hagy nyugodni a gondolat és egyfolytában azon jár az eszem, hogy mi lenne ha... De nincs. Hála Istennek, még nincs. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy nem lehet egyfolytában ezen gondolkodni, mert azzal semmit nem mozdítok előre.

Tenni kell a dolgunkat, talán most egy kicsit többet kell vállalnunk, mert akkor segíthetünk. Elképesztő volt megtapasztalni azt, hogy egy munkanap alatt a nappalink és a teraszunk megtelt a falunkban élő családok adományaival. Nem használt holmikkal, hanem vásárolt pelenkával, tisztálkodószerekkel, a kismamáknak szükséges holmival, kizárólag azzal, amit Györgyiék közössége kért. 

Mindezt végiggondolva és az önkénteseket elnézve – akik az ország keleti részén mindent félretéve segítik az otthonukat elhagyó ukrán menekülteket –, az embert valami furcsa nyugalom mégis elárasztja. Van remény, mert hazánkban van emberség, van összefogás és a hétköznapi emberek önzetlenek. Nagyon jó lenne, ha majd a „szebb jövőben” legalább az emberség és az önzetlenség átszivárogna a politikába kül- és belföldön egyaránt!