Légszomj – mi okozza?

A légszomj olyan kellemetlen tünet, ami a légvétel akadályoztatása miatt lép fel, és fulladás-érzettel jellemezhető. A tünet kóros állapot hiányában is felléphet, például erős fizikai aktivitás során, de ezúttal a kóros elváltozás következtében kialakuló légszomj lehetséges okait vesszük szemügyre.

A légcsere, vagyis az oxigén felvétele és a széndioxid leadása, elsődlegesen a tüdőben zajlik. A véráram és a vörösvértestek feladata a felvett oxigén és a termelődött széndioxid szállítása a tüdő és a szervezet többi része között. Erre a magától értetődő folyamatra fel sem figyelünk egészen addig, ameddig akadályba nem ütközik.

A légzőszervek betegségei

Számos megbetegedés okozhat nehézlégzést. Felléphet a légutak beszűkülése során: orrdugulás, asztma, COPD (magyarul krónikus obstruktív légúti betegség) vagy a légutakat szűkítő daganat következtében. Esetleg a légzőfelület csökkenése – tüdőgyulladás, tüdőtágulat, tüdőfibrózis, mellkasi/hasi folyadék felhalmozódása vagy tüdődaganat – miatt.

A légzés nehezítettsége esetén emelkedik a légvételek száma – ehhez fontos tudni, hogy nyugalmi állapotban percenként 12-16-szor veszünk levegőt. A légszomj krónikus fennállása esetén az ajkak, körmök elkékülnek, a pulzusszám emelkedik, és a légzőizomzat fokozott működése figyelhető meg. Kezdetben a légszomj csak terheléskor lép fel, később a tünetek nyugalomban is jelentkezhetnek.

Ha nem tüdőbetegség, akkor mi okozza?

Továbbá a keringési rendszer megbetegedése (például szívelégtelenség), vagy a vérképző rendszer betegségei (például vérszegénység) esetén is felléphet légszomj. A fentiekből következik, hogy a nehézlégzéses tüneteket nem csak tüdőbetegségek okozhatják. Szinte valamennyi szervünk (szív, máj, vese, agy) oxigénhiányos állapota nehézlégzéses tünetekhez vezethet. Ideg- és pánik betegségek is hasonló tüneteket okozhatnak.

Hogyan mérik és kezelik?

A nehézlégzés objektív mérésére nincs megfelelő módszer. Szubjektív skálák, a tünetek/panaszok, illetve a következmények megítélése segíthet a légzési nehezítettség pontosabb meghatározását.

A kivizsgálás során a kórelőzmények felvétele: nyugalomban, vagy terheléskor jelentkező légszomj, állandóan fennálló, vagy rohamokban fellépő tünetek, panaszok rögzítése alapvetően fontos. Fontos tisztázni, hogy a légzési nehezítettség kilégzéskor vagy belégzéskor jelentkezik-e. A fizikális vizsgálat, légzésfunkciós mérések, vérgázanalízis és a radiológiai vizsgálatok sokszor valószínűsítik a diagnózist. A pontos kiváltó ok megállapítása gyakran igényel többszakmás (pulmonológus, radiológus, fül-orr-gégész, kardiológus, gastro-enterológus, hematológus, ideggyógyász, infektológus) összefogást.

A légszomj kezelése a kiváltó megbetegedés diagnózisától, illetve súlyosságától függ. Az alapbetegség hatékony kezelése (tüdőgyulladás, asztma, COPD, kardiológiai, hematológiai kórképek) önmagában a nehézlégzés megszűnését eredményezheti. Tüneti, hatékony kezelést jelent az oxigén maszkon, vagy orrszondán keresztüli bevitele, mely az akut fázison átsegítheti a beteget, krónikus állapotokban pedig az életminőség jelentős javulását eredményezheti.

Forrás: Budai Egészségközpont