Kipróbálnád? - Függőségekről Apaszemmel

Tíz éve leszoktam a dohányzásról és ha belegondolok, akkor a mai napig vissza tudnék rá szokni. Függtem a cigitől és a hozzá tartozó rituálétól. Aztán úgy gondoltam, hogy abbahagyom, egyrészt magam miatt, de legfőképpen azért, hogy példát mutassak. Ezt a tusát végignézte négy idősebb gyermekem, ezért reméltem, hogy soha nem gyújtanak rá. Nem jött be! A két kisebb gyermekem viszont nem is emlékszik arra, hogy valaha dohányoztam.

Zenészként az elmúlt harminc évben láttam kollégákat megrogyni az alkoholtól és a drogoktól. Volt egész közeli barát, akinek barátilag és családilag is kellett a segítség, és ezekről én rendszerint őszintén beszéltem a gyerekeimmel. Feleségemmel mindig törekedtünk arra, hogy ne a szőnyeg alá seperjük be ezt a témát, hanem beszéljünk róla, mert kell.

Most, a fesztiválszezon kellős közepén, egy tizenöt éves fiú (és négy ifjú felnőtt) apukájaként azt gondolom, hogy minden szülőnek és tanárnak nyitottnak kell lennie ebben a témában. Mert a szidás, a tiltás nem segít, csak elmélyíti azt a szakadékot, ami könnyen kialakulhat egy szülő és a tizennégy-öt-hat éves gyermeke között.

Szerencsések vagyunk, mert az eddig felnövekvő gyermekeink között nem történt semmilyen túlkapás sem az alkohollal, sem pedig a drogokkal. De a veszély ott van, és csak az őszinteség vezethet ahhoz, hogy a gyermekeink a felnőtt életükben felelősen tudjanak szembenézni ezzel a problémával.